Jób könyve

chapter 22


Chapters:


verse #1

Erre így felelt a témáni Elifáz:


verse #2

Hasznára van-e az ember Istennek?

Mert önmagának bizonnyal használ az okos!


verse #3

Kedvére van-e a Mindenhatónak, ha te igaz vagy?

Van-e nyeresége abból, hogy feddhetetlenül jársz?


verse #4

Vagy talán istenfélelmedért ró meg téged,

és azért perel veled?


verse #5

Vajon nem sok-e a gonoszságod,

és nem végtelen-e bűneid száma?


verse #6

Hiszen ok nélkül zálogot vettél testvéreidtől,

és a szegényeket mezítelenné tetted.


verse #7

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni,

és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.


verse #8

A hatalmaskodóé lett az ország,

és aki nagy tekintélyű, az lakik benne.


verse #9

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el,

az árvák karjait eltörted.


verse #10

Ezért vett körül a veszedelem,

és hirtelen rettegés riasztott meg;


verse #11

vagy a sötétség, hogy ne láss,

ahogy a vizek árja elborít!


verse #12

Hát nem olyan magasan van-e Isten, mint a menny?

És lásd, mily magasan fénylenek fent a csillagok!


verse #13

Te mégis azt kérded: Mit tud az Isten;

ítélkezhet-e a homály mögül?


verse #14

Sűrű felhők takarják el őt,

és nem lát, az ég peremén járkál.


verse #15

Követed-e az ősidők ösvényét,

amelyen álnok emberek jártak,


verse #16

akik idő előtt ragadtattak el,

és alapjukat elmosta az ár?!


verse #17

Akik azt mondták Istennek: Távozzál el tőlünk;

mit tehet velünk a Mindenható?


verse #18

Ő mégis megtöltötte házaikat javakkal.

Az istentelenek tanácsa azért távol legyen tőlem!


verse #19

Látják ezt az igazak, és örülnek miatta,

az ártatlan pedig így csúfolja őket:


verse #20

Bizony, kigyomlálták ellenségeinket,

és maradékukat tűz emészti meg!


verse #21

Bízd magadat Istenre, és légy vele békességben,

mert jó származik rád ebből.


verse #22

Fogadd el szájából az oktatást,

és szívleld meg beszédeit!


verse #23

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz,

és az álnokságot messze elűzöd sátradtól.


verse #24

Földbe tedd a nemesércet,

és patakok kavicsa közé az ófíri aranyat:


verse #25

mert akkor a Mindenható lesz nemesérced

és ragyogó ezüstöd.


verse #26

Bizony, akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz,

és arcodat Istenhez emeled.


verse #27

Hozzá könyörögsz, és ő meghallgat téged;

te pedig megadod neki fogadalmaidat.


verse #28

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked,

és utaidon világosság fénylik.


verse #29

Ha megaláztak, mondd azt fölmagasztalásnak,

mert ha lesütöd szemed, megtart ő téged.


verse #30

Még azt is megszabadítja, aki nem ártatlan,

mert kezed tisztaságáért megszabadul.

Chapters:


Books