Jób könyve

Chapters:

… 37 38 39 40 41 42   ⇤ ← 39 → ⇥

verse #1

Te ejtesz-e zsákmányt a nőstény oroszlánnak,

és kielégítheted-e az oroszlánkölykök éhségét,

verse #2

amikor meglapulnak tanyáikon,

és a bokrok közt lesben fekszenek?

verse #3

Ki szerez eledelt a hollónak,

amikor fiókái Istenhez kiáltoznak,

s kóvályognak, mert nincs mit enniük?

verse #4

Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét;

megfigyelted-e, mikor borjaznak a szarvasok?

verse #5

Megszámláltad-e a hónapokat, hogy meddig vemhesek,

tudod-e ellésük idejét?

verse #6

Csak összegörnyednek, és már megellettek,

vajúdásuktól megszabadultak.

verse #7

Borjaik gyarapodnak, nagyra nőnek a legelőn,

elszélednek, és nem térnek vissza hozzájuk.

verse #8

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat,

ki oldozta el a fürge vadszamár kötelét?

verse #9

A pusztát rendeltem otthonukká,

a szikes földet lakóhelyükké.

verse #10

Kineveti a városi sokadalmat,

nem hallja a hajcsár kiáltozását.

verse #11

Fölkeresi a hegyi legelőket,

fölkutat minden zöld növényt.

verse #12

Akar-e szolgálni neked a bölény?

Ott hál-e jászladnál?

verse #13

Barázdába foghatod-e a bölényt a kötelénél fogva?

Vajon boronálja-e utánad a göröngyöket?

verse #14

Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje,

és ráhagyhatod-e a munkát?

verse #15

Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonád

és betakarítja szérűdre?

verse #16

Vígan verdesi szárnyát a strucc;

**/de nem gólyaszárny és toll az!^/**

verse #17

Hiszen a földön hagyja tojásait,

és a porral költeti ki!

verse #18

Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja

és a mezei vad eltaposhatja azokat.

verse #19

Fiaival olyan keményen bánik,

mintha nem is az övéi lennének.

Nem fél, hogy fáradsága kárba vész.

verse #20

Mert Isten nem ruházta fel bölcsességgel,

nem adott neki értelmet.

verse #21

/De hogyha nekiindul,^/ />
kineveti a lovat és lovasát.

verse #22

Vajon te adsz erőt a lónak,

nyakát te ruházod föl sörénnyel?

verse #23

Felugraszthatod-e, mint egy szöcskét?

Büszke horkantása félelmetes!

verse #24

Patája gödröt ás,

örvend erejének,

nekirohan a fegyvernek.

verse #25

Neveti a félelmet, nem remeg:

nem fordul vissza a fegyver elől.

verse #26

Csörög rajta a tegez,

ragyog a lándzsa és a kopja.

verse #27

Tombolva, reszketve kapálja a földet,

és nem marad veszteg, ha fölzeng a kürt.

verse #28

A kürtszóra nyerítéssel felel;

messziről megneszeli a harcot,

a vezérek lármáját és a csatazajt.

verse #29

A te értelmed műve az, hogy az ölyv repül,

és kiterjeszti szárnyait dél felé?

verse #30

A te parancsodra száll-e fent a sas,

és rakja magasba a fészkét?

verse #31

Kősziklán lakik, és ott tanyázik

a sziklák párkányain és a bérceken.

verse #32

Onnan kémlel ennivaló után,

messzire ellát a szeme.

verse #33

Fiókái vért szívnak,

és ahol csak dög van, mindjárt ott terem.

verse #34

Ezután ezt mondta az Úr Jóbnak:

verse #35

Aki perbe száll a Mindenhatóval, cáfolja meg őt,

és aki Istennel vitatkozik, feleljen neki!

verse #36

Erre Jób így szólt az Úrnak:

verse #37

Íme, könnyelmű voltam, mit felelhetnék neked?

Kezemet a számra teszem.

verse #38

Egyszer szóltam, de már nem szólok;

vagy ha kétszer, nem teszem többé!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42