Jób könyve

chapter 12


Chapters:


Jób szerint Istennek szabadságában áll, hogy az igaz embert is sanyargassa


verse #1

Erre Jób így felelt:


verse #2

Bizonyára ti magatok vagytok a nép,
és veletek kihal a bölcsesség!


verse #3

Nekem is van annyi eszem, mint nektek,
és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Ki ne tudna ilyesféléket?


verse #4

Saját barátaim kikacagnak,
pedig Istenhez kiáltok,
és ő meghallgat engem.
Mégis kikacagják az igazat és az ártatlant!


verse #5

A szerencsétlen megvetendő,
gondolja a jólétben élő;
ez vár azokra, akiknek roskadozik a lábuk.


verse #6

A pusztítók sátrai nyugalomban vannak;
biztonságban élnek, akik ingerlik Istent,
és kezükben hordják istenüket.


verse #7

Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak,
és az ég madarait, azok is megmondják neked.


verse #8

Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged,
és a tenger halai is elbeszélik neked.


verse #9

Melyik nem tudja mindezek közül,
hogy az Úr keze tette mindezt?


verse #10

Kezében van minden élőlény élete
és minden egyes ember lelke.


verse #11

Hát nem a fül vizsgálja-e meg a szavakat,
és nem az íny kóstolja-e meg az ételt?


verse #12

Az öregemberek bölcsek-e,
és a hosszú élettel jár-e az értelem?


verse #13

Őnála van a bölcsesség és a hatalom,
övé a tanács és az értelem.


verse #14

Íme, amit ő leront, az nem épül föl.
Ha bezár valakit, az ki nem jut onnan.


verse #15

Ha elrekeszti a vizeket, kiszárad minden;
ha kiereszti, felforgatják a földet.


verse #16

Őnála van az erő és a győzelem;
övé a tévelygő és aki tévelygésbe visz.


verse #17

Tanácsadókat tévútra visz,
és bírákat tesz bolonddá.


verse #18

Királyok bilincseit nyitja meg,
és övet köt a derekukra.


verse #19

A papokat tévútra viszi,
és a hatalmasokat megbuktatja.


verse #20

A megbízhatóktól megvonja a szót,
és a vénektől elveszi az ítélettételt.


verse #21

Szégyent zúdít az előkelőkre,
és a hatalmasok övét meglazítja.


verse #22

Feltárja a sötét és mélységes titkokat,
és a sűrű sötétséget is napvilágra hozza.


verse #23

Nemzeteket tesz naggyá, majd elveszíti őket;
népeket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.


verse #24

Elveszi a föld népe vezetőinek az eszét,
és úttalan pusztában hagyja bujdosni őket.


verse #25

Fény nélküli sötétben tapogatóznak,
és hagyja, hogy tántorogjanak, mint a részegek.

Chapters:


Books