Jób könyve
capítulo 12
Jób szerint Istennek szabadságában áll, hogy az igaz embert is sanyargassa
verso 2
Bizonyára ti magatok vagytok a nép,
és veletek kihal a bölcsesség!
verso 3
Nekem is van annyi eszem, mint nektek,
és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Ki ne tudna ilyesféléket?
verso 4
Saját barátaim kikacagnak,
pedig Istenhez kiáltok,
és ő meghallgat engem.
Mégis kikacagják az igazat és az ártatlant!
verso 5
A szerencsétlen megvetendő,
gondolja a jólétben élő;
ez vár azokra, akiknek roskadozik a lábuk.
verso 6
A pusztítók sátrai nyugalomban vannak;
biztonságban élnek, akik ingerlik Istent,
és kezükben hordják istenüket.
verso 7
Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak,
és az ég madarait, azok is megmondják neked.
verso 8
Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged,
és a tenger halai is elbeszélik neked.
verso 9
Melyik nem tudja mindezek közül,
hogy az Úr keze tette mindezt?
verso 10
Kezében van minden élőlény élete
és minden egyes ember lelke.
verso 11
Hát nem a fül vizsgálja-e meg a szavakat,
és nem az íny kóstolja-e meg az ételt?
verso 12
Az öregemberek bölcsek-e,
és a hosszú élettel jár-e az értelem?
verso 13
Őnála van a bölcsesség és a hatalom,
övé a tanács és az értelem.
verso 14
Íme, amit ő leront, az nem épül föl.
Ha bezár valakit, az ki nem jut onnan.
verso 15
Ha elrekeszti a vizeket, kiszárad minden;
ha kiereszti, felforgatják a földet.
verso 16
Őnála van az erő és a győzelem;
övé a tévelygő és aki tévelygésbe visz.
verso 17
Tanácsadókat tévútra visz,
és bírákat tesz bolonddá.
verso 18
Királyok bilincseit nyitja meg,
és övet köt a derekukra.
verso 19
A papokat tévútra viszi,
és a hatalmasokat megbuktatja.
verso 20
A megbízhatóktól megvonja a szót,
és a vénektől elveszi az ítélettételt.
verso 21
Szégyent zúdít az előkelőkre,
és a hatalmasok övét meglazítja.
verso 22
Feltárja a sötét és mélységes titkokat,
és a sűrű sötétséget is napvilágra hozza.
verso 23
Nemzeteket tesz naggyá, majd elveszíti őket;
népeket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
verso 24
Elveszi a föld népe vezetőinek az eszét,
és úttalan pusztában hagyja bujdosni őket.
verso 25
Fény nélküli sötétben tapogatóznak,
és hagyja, hogy tántorogjanak, mint a részegek.
Libros
