Jób könyve
capítulo 3
Jób panaszra nyitja száját, és megátkozza születése napját
verso 1
Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
verso 3
Vesszen el az a nap, amelyen születtem,
és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.
verso 4
Legyen sötét az a nap,
ne törődjék azzal Isten ott fent,
fényesség se ragyogjon azon.
verso 5
Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka;
a felhő lakozzék rajta,
nappali sötétség tegye rettenetessé.
verso 6
Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt!
Ne sorolják azt az év napjaihoz,
ne számlálják a hónapokhoz.
verso 7
Legyen meddő az az éjszaka,
ne legyen akkor örvendezés.
verso 8
Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák,
akik bátrak felingerelni a leviátánt.
verso 9
Sötétüljenek el estéjének csillagai.
Hiába várja a világosságot,
és ne lássa a hajnalpírt!
verso 10
Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,
és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.
verso 11
Miért is nem haltam meg születésemkor;
miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?
verso 12
Miért vettek föl engem térdre
és emlőkre, hogy szopjak?
verso 13
Most feküdhetnék, és nyugalmam volna,
aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék
verso 14
a föld királyaival és tanácsosaival,
akik kőhalmokat építettek maguknak,
verso 15
vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van,
akik ezüsttel töltik meg házaikat.
verso 16
Miért nem lettem olyan,
mint az elásott, elvetélt magzat,
mint a világosságot sem látott kisdedek?
verso 17
Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése,
és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.
verso 18
A foglyok ott mind nyugalmat lelnek,
nem hallják szorongatóik hangját.
verso 19
Egyenlő ott kicsiny és nagy,
és a szolga szabad az urától.
verso 20
Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak,
és életet a keseredett szívűeknek,
verso 21
akik a halált várják, de nem jön az,
pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,
verso 22
akik nagy örömmel örvendeznek,
vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;
verso 23
vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott,
és akit Isten körbekerített?
verso 24
Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom,
és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.
verso 25
Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám,
és amitől féltem, az esett meg velem.
verso 26
Nincs békességem, sem nyugtom,
sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.
Libros
