Jób könyve
capítulo 33
Elíhú Isten igazságosságáról beszél
verso 1
Nos, Jób, halld meg szavaimat,
és vedd füledbe minden beszédemet!
verso 2
Íme, most már megnyitom a számat,
már nyelvem hegyén van a szó.
verso 3
Őszinte szívvel szólok,
és amit ajkam tud, azt tisztán hirdeti.
verso 4
Isten lelke alkotott engem,
és a Mindenható lehelete éltet.
verso 5
Ha tudsz, cáfolj meg,
készülj föl, és állj ki ellenem!
verso 6
Íme, én is olyan vagyok Istennél, mint te;
agyagból formáltattam én is.
verso 7
A tőlem való félelem ne rémítsen meg;
kezem nem lesz súlyos rajtad.
verso 8
Csak az imént mondtad fülem hallatára,
hallottam szavadat:
verso 9
Tiszta vagyok, bűntelen,
mocsok nélküli: nincsen bennem vétek.
verso 10
Íme, Isten mégis talál vádat ellenem,
ellenségének tart engem!
verso 11
Béklyóba veti lábamat,
és szemmel tartja minden ösvényemet.
verso 12
Íme, ebben nincsen igazad – ezt felelem neked –,
mert Isten nagyobb az embernél!
verso 13
Miért perelsz vele?
Azért, mert egyetlen beszédre sem felelt?*
verso 14
Pedig Isten szól egyszer
vagy kétszer is, de nem törődnek vele.
verso 15
Álomban, éjjeli látomásban,
amikor mély álom száll az emberre,
és amikor fekvőhelyén szendereg,
verso 16
akkor nyitja meg az ember fülét,
és megpecsételi intelmeit.
verso 17
Így fordítja el az embert a rossz cselekedettől,
és így rejti el a kevélységet az ember elől.
verso 18
Visszatartja lelkét a sírtól
és életét attól, hogy fegyver járja át.
verso 19
Fekvőhelyén megfenyíti fájdalommal
és csontjai szüntelen háborgásával.
verso 20
Úgy, hogy megundorodik az ételtől,
és lelke megutálja kedves ételét.
verso 21
Húsa szemlátomást leaszik róla;
csontjai, amelyeket nem lehetett látni, most kiállnak.
verso 22
Közeleg lelke a sírhoz
és élete a halottakhoz.
verso 23
Ha van mellette közbenjáró angyal,
csak egy is a sok közül,
hogy tudassa az emberrel kötelességét,
verso 24
akkor Isten megkönyörül rajta, és ezt mondja:
Szabadítsd meg, hogy ne szálljon a sírba,
mert megkaptam a váltságdíjat!
verso 25
Akkor teste megfiatalodik, erőtől duzzad;
újrakezdi ifjúságának napjait.
verso 26
Imádkozik Istenhez, és ő kegyelmébe veszi,
hogy nézhesse arcát nagy örömmel,
és visszaadja az embernek az ő igazságát.
verso 27
Ő pedig az emberek előtt énekel, és ezt mondja:
Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot,
de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
verso 28
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól,
és egész valóm a világosságban gyönyörködik.
verso 29
Íme, mindezt kétszer-háromszor is
megcselekszi Isten az emberrel,
verso 30
és visszahozza lelkét a sírtól,
hogy ráragyogjon az élet világossága.
verso 31
Figyelj, Jób, és hallgass meg engem.
Hallgass, hadd szóljak én!
verso 32
Ha van mit mondanod, cáfolj meg!
Szólj, mert igen szeretnék igazat adni neked.
verso 33
Ha pedig nincs, hallgass rám.
Hallgass, és én bölcsességre tanítalak!
Libros
