Jób könyve
capítulo 15
Elifáz újra önteltséggel vádolja Jóbot
verso 1
Erre így felelt a témáni Elifáz:
verso 2
Vajon a bölcs felelhet-e légből kapott tudománnyal,
és megtöltheti-e hasát keleti széllel?
verso 3
Érvelhet-e olyan beszéddel, amely nem használ,
és olyan szavakkal, amelyek semmit sem érnek?
verso 4
Te már Isten félelmét is semmibe veszed,
és kisebbíted az Isten előtti áhítatot!
verso 5
Mert gonoszságod oktatja erre a szádat,
és a csalárdak nyelvét választottad.
verso 6
A te szád kárhoztat téged, nem én,
és a te ajkaid vallanak ellened.
verso 7
Talán te születtél embernek elsőként?
Előbb jöttél világra, mint a halmok?
verso 8
Isten tanácsában hallgatóztál,
és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
verso 9
Mit tudsz te, amit mi nem tudunk,
és mi olyanhoz értesz, ami nálunk nincs meg?
verso 10
Ősz és agg is van közöttünk, idősebb apádnál.
verso 11
Csekélység neked Isten vigasztalása,
hozzád szóló szelíd beszéde?
verso 12
Hogyan ragadhatott így el a szíved,
és miért villog a szemed,
verso 13
ahogy Isten ellen fordítod haragod,
és ilyen szavakat ejtesz ki a szádon?
verso 14
Miképpen lehetne tiszta a halandó,
és hogyan lehetne igaz az asszonytól született?
verso 15
Íme, még szentjeiben sem bízhat,
még az egek sem tiszták a szemében.
verso 16
Mennyivel kevésbé az utálatos
és romlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet!
verso 17
Hallgass rám, elmondom neked!
Úgy mondom el, ahogy láttam,
verso 18
amit a bölcsek hirdettek,
és nem titkolták el, ami az atyáktól való.
verso 19
Egyedül ők kapták ezt a földet,
és idegen nem járt közöttük.
verso 20
Az istentelen gyötrődik egész életében,
és az erőszakoskodó évei meg vannak számlálva.
verso 21
Rémítő hangok vannak fülében,
békesség idején tör rá a pusztító.
verso 22
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből,
mert kard hegye leselkedik rá.
verso 23
Kenyér után futkos, hogy hol találna.
Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
verso 24
Nyomorúság és rettegés ijeszti;
és leveri őt, mint egy rohamra induló király.
verso 25
Mert Isten ellen nyújtotta ki a kezét,
és erősködött a Mindenhatóval szemben.
verso 26
Nekifeszült nyakkal rohant ellene,
vastag, domború pajzsai alatt.
verso 27
Mivel zsír fedi be az arcát,
és háj rakódott a tomporára,
verso 28
lerombolt városokban telepedett le,
lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak.
verso 29
Nem gazdagodik meg,
vagyona sem marad meg,
jószága nem lepi el a földet.
verso 30
Nem menekül meg a sötétségtől,
hajtásait láng perzseli,
és Isten szájának leheletétől pusztul el.
verso 31
Ne higgyen a hiábavalóságnak,
mert magát csapja be,
hisz hiábavalóság lesz a jutalma.
verso 32
Ideje előtt bevégződik élete,
és hajtása sem virágzik ki.*
verso 33
Lehullatja az éretlen szemeket, mint a szőlővessző,
és elhányja virágát, mint az olajfa.
verso 34
Mert a képmutatók háza népe meddő,
és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
verso 35
Bajt fogannak, álnokságot szülnek,
és méhük csalárdságot érlel.
Libros
