Jób könyve
capítulo 18
Bildád kérkedéssel vádolja Jóbot, és a bűnösök sorsáról beszél
verso 1
Erre így felelt a súahi Bildád:
verso 2
Mikor akartok a beszédnek véget vetni?
Fontoljátok meg a dolgot, azután beszélhetünk.
verso 3
Miért tartasz minket állatnak,
és miért vagyunk bolondok a szemedben?
verso 4
Vajon ha lelkedet marcangolod haragodban,
talán elnéptelenedik a föld,
és kiszakad a kőszikla a helyéről?
verso 5
Sőt a gonoszok világossága kialszik,
és nem fénylik tüzük lángja.
verso 6
A világosság elsötétedik sátrában,
mécsese kialszik mellette.
verso 7
Erős léptei aprókká lesznek,
saját tanácsa rontja meg őt.
verso 8
Mert lába hálóba bonyolódik,
és verem fölött jár.
verso 9
Sarka csapdába akad,
és kelepce fogja meg.
verso 10
Hurkot rejtettek el neki a földön
és kötelet megszokott ösvényén.
verso 11
Mindenfelől félelmek rettentik
és lépten-nyomon üldözik.
verso 12
Éhség emészti föl erejét,
és a nyomorúság készen áll, hogy elbuktassa.
verso 13
Megemészti testének bőrét,
megemészti tagjait a halál zsengéje.
verso 14
El kell hagynia sátra biztonságát,
és a félelmek királyához kell folyamodnia.
verso 15
Nem az övéi laknak sátrában,
hajlékára kénkövet szórnak.
verso 16
Alul elszáradnak gyökerei,
és felül leszárad az ága.
verso 17
Emlékezete elvész a földről,
még az utcákon sem marad fenn a neve.
verso 18
Világosságból sötétségbe taszítják
és a föld kerekségéről elüldözik.
verso 19
Sem utódja, sem sarja nem lesz népe között,
és senkije sem marad lakóhelyén.
verso 20
Pusztulásától megborzadnak napnyugat fiai,
és rettegés fogja el a keletieket.
verso 21
Ilyenek hát az álnok ember hajlékai,
és ilyen annak a lakóhelye, aki nem ismeri Istent.
Libros
