Jób könyve
capítulo 7
Jób tovább panaszkodik
verso 1
Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön,
és napjai nem olyanok-e, mint a béresé?
verso 2
Ahogy a szolga az árnyék után vágyik,
és ahogy a béres a bérét reméli,
verso 3
úgy részesültem én keserves hónapokban,
és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem.
verso 4
Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl?
De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig.
verso 5
Testemet férgek és piszok fedi;
bőröm beheged, majd újra kifakad.
verso 6
Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél,
és remény nélkül tűnnek el.
verso 7
Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet,
és nem lát többé jót a szemem.
verso 8
A rám néző szem nem lát többé engem!
Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok!
verso 9
Ahogy a felhő eltűnik és elszáll,
éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé.
verso 10
Nem tér vissza többé hajlékába,
és lakóhelyén sem ismerik többé.
verso 11
Én sem tartóztatom meg számat;
szólok lelkem fájdalmában,
és panaszkodom szívem keserűségében.
verso 12
Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny,
hogy őrt állítasz ellenem?
verso 13
Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam,
és enyhíti panaszomat fekhelyem,
verso 14
álmokkal rettentesz
és látomásokkal háborítasz engem.
verso 15
Lelkem inkább a fulladást választja,
inkább a halált, mint csontjaimat.
verso 16
Utálom életemet, nem akarok örökké élni.
Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem!
verso 17
Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd,
és hogy figyelmet fordítasz rá?
verso 18
Minden reggel meglátogatod,
és minden szempillantásban próbára teszed.
verso 19
Sosem fordítod el rólam szemedet,
addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem?
verso 20
Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője?
Miért tettél céltábláddá?
Miért vagyok a terhedre?
verso 21
És miért nem bocsátod meg vétkemet,
miért nem törlöd el bűnömet?
Hiszen immár a porban fekszem,
és ha keresel engem, már nem leszek.
Libros
