Lukács evangéliuma
capítulo 1
verso 1
Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek,
verso 2
ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,
verso 3
magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilus,
verso 4
azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál.
verso 5
Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt.
verso 6
Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését.
verso 7
De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak.
verso 8
Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,
verso 9
a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be.
verso 10
A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott.
verso 11
Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva.
verso 12
Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta.
verso 13
De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni.
verso 14
Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni,
verso 15
mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.
verso 16
Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
verso 17
és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.
verso 18
Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú.
verso 19
Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
verso 20
De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mindama napig, míg ezek meg nem lesznek.
verso 21
A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
verso 22
És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt.
verso 23
Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
verso 24
E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta:
verso 25
Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.
verso 26
A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe
verso 27
egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek pedig Mária volt a neve.
verso 28
Bement hozzá az angyal, és azt mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
verso 29
Ő pedig nagyon zavarba jött e beszéd hallatán, és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez.
verso 30
Az angyal azt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten előtt.
verso 31
És íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akinek a neve Jézus.
verso 32
Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják majd, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját,
verso 33
és mindörökre uralkodni fog Jákób házán, királyságának soha nem lesz vége.
verso 34
Mária pedig azt mondta az angyalnak: Hogyan lehetséges ez, hiszen én férfit nem ismerek?
verso 35
Az angyal így válaszolt: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékol be téged, azért a születendőt is szentnek hívják, az Isten Fiának.
verso 36
Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant vénségében, és már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek hívtak.
verso 37
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
verso 38
Ekkor azt mondta Mária: Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
verso 39
Útra kelt azért Mária azokban a napokban, és nagy sietséggel elment a hegyvidékre, Júda egyik városába,
verso 40
bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
verso 41
És történt, hogy amikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett a méhében. Erzsébet betelt Szentlélekkel,
verso 42
és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
verso 43
De hogyan lehetséges az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?
verso 44
Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülemhez jutott, a magzat örvendezéssel repesni kezdett méhemben.
verso 45
Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.
verso 46
Mária pedig ezt mondta: Magasztalja az én szívem az Urat,
verso 47
és örvendezik az én lelkem megtartó Istenemben,
verso 48
mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
verso 49
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve!
verso 50
Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik.
verso 51
Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
verso 52
Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
verso 53
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
verso 54
Irgalmáról megemlékezve felkarolta szolgáját, Izráelt,
verso 55
ahogy megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökké!
verso 56
Mária pedig mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért otthonába.
verso 57
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
verso 58
És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.
verso 59
A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
verso 60
Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.
verso 61
Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! –
verso 62
és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni.
verso 63
Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
verso 64
Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent.
verso 65
A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre.
verso 66
Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele.
verso 67
Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált:
verso 68
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
verso 69
Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában,
verso 70
ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva,
verso 71
hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
verso 72
hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
verso 73
arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
verso 74
hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki
verso 75
szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
verso 76
Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait,
verso 77
és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által,
verso 78
a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból,
verso 79
hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!
verso 80
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt mind ama napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izráelben.
Libros
