Lukács evangéliuma
capítulo 5
verso 1
Egyszer, amikor a Genezáreti-tó partján állt, és a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét,
verso 2
látott két hajót vesztegelni a vízen, melyekből kiszálltak a halászok, és hálóikat mosták.
verso 3
Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, megkérte, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól, majd leült, és a hajóból tanította a sokaságot.
verso 4
Amikor befejezte beszédét, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!
verso 5
Simon pedig így felelt: Mester, jóllehet egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, de a te parancsodra kivetem a hálókat.
verso 6
Ahogy ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak hálóik.
verso 7
Intettek azért a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok odajöttek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy csaknem elsüllyedtek.
verso 8
Amikor látta ezt Simon Péter, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!
verso 9
Mert a halfogás miatt félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak.
verso 10
Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. És azt mondta Jézus Simonnak: Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz halászni!
verso 11
Ezután a szárazra vonták a hajókat, otthagytak mindent, és követték őt.
verso 12
És történt, hogy amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, volt ott egy tetőtől talpig leprás ember. Amikor ez meglátta őt, arcra borulva kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!
verso 13
Jézus pedig kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta: Akarom, tisztulj meg! És azonnal letisztult róla a lepra.
verso 14
Ekkor megparancsolta neki: Senkinek se mondd ezt el, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és vigyél áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.
verso 15
De annál inkább terjedt a híre, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak betegségeikből.
verso 16
Ő pedig félrevonult a pusztába, és imádkozott.
verso 17
Történt, hogy egy nap, amikor tanított, ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galilea és Júdea falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. És az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson.
verso 18
Néhány férfi nyoszolyán egy béna embert hozott, és megpróbálták bevinni és elébe tenni.
verso 19
De mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn keresztül bocsátották alá ágyastul Jézus elé a középre.
verso 20
Ő pedig, látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a bűneid.
verso 21
Az írástudók és a farizeusok pedig tanakodni kezdtek, és azt mondták: Kicsoda ez, hogy ilyen káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hacsak nem egyedül Isten?
verso 22
Jézus pedig észrevette tanakodásukat, és megfelelve nekik azt mondta: Mit tanakodtok szívetekben?
verso 23
Melyik könnyebb, azt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy azt: „Kelj fel és járj!”?
verso 24
Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket – azt mondta a bénának –: neked mondom, kelj fel, vedd a nyoszolyádat, és menj haza!
verso 25
És az rögtön felkelt a szemük láttára, fölvette, amin feküdt, és Istent dicsőítve hazament.
verso 26
És álmélkodás fogta el mindnyájukat, és Istent dicsőítve, félelemmel telve ezt mondták: Bizony megfoghatatlan dolgokat láttunk ma!
verso 27
Ezután pedig kiment, és látott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült, és azt mondta neki: Kövess engem!
verso 28
Az pedig felkelt, és mindent otthagyva követte őt.
verso 29
És Lévi nagy lakomát készített neki a házánál, ahol vámszedők sokasága és mások asztalhoz telepedtek velük együtt.
verso 30
A farizeusok és írástudók azonban zúgolódtak, és így szóltak a tanítványokhoz: Miért esztek és isztok vámszedőkkel és bűnösökkel?
verso 31
Jézus pedig azt válaszolta: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
verso 32
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem hogy a bűnösöket.
verso 33
Akkor azt mondták: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.
verso 34
Ő pedig így válaszolt: Vajon rábírhatjátok-e a násznépet, hogy böjtöljön, amikor a vőlegény velük van?
verso 35
De eljönnek a napok, amikor a vőlegény elvétetik tőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.
verso 36
És egy példázatot is mondott nekik: Senki sem hasít ki foltot új ruhából régi ruhára, hiszen akkor az újat is elszakítja, és a régihez sem illik az újból való folt.
verso 37
És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek.
verso 38
Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni.
verso 39
És senki, aki óbort iszik, nem kíván újat, mert azt mondja: jobb az ó.
Libros
