Lukács evangéliuma
capítulo 23
verso 1
Aztán felkerekedett az egész sokaság, és elvitték őt Pilátushoz.
verso 2
Így kezdték vádolni: Úgy találtuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy a császárnak adót fizessünk, és azt állítja magáról, hogy ő Krisztus, a király.
verso 3
Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig így válaszolt: Te mondod!
verso 4
Pilátus azért azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
verso 5
De azok erősködtek, és azt mondták, hogy tanításával fellázítja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.
verso 6
Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e.
verso 7
Amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, mivel azokban a napokban ő is Jeruzsálemben tartózkodott.
verso 8
Heródes pedig nagyon megörült Jézusnak, mert már régóta szerette volna őt látni, mivel sokat hallott felőle, és remélte, hogy majd valami csodát tesz a szeme láttára.
verso 9
Hosszasan faggatta, de ő semmit sem válaszolt neki.
verso 10
A főpapok és az írástudók is ott álltak, és nagy igyekezettel vádolták őt.
verso 11
Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, és kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.
verso 12
Heródes és Pilátus ezen a napon lettek barátok, mert korábban ellenséges viszonyban voltak egymással.
verso 13
Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,
verso 14
és azt mondta nekik: Elém hoztátok ezt az embert, mint a nép lázítóját, és íme, én előttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találtam benne, amellyel vádoljátok.
verso 15
De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
verso 16
Megfenyítem tehát, és elbocsátom.
verso 17
Az ünnep miatt ugyanis szabadon kellett engednie egy foglyot.
verso 18
De az egész sokaság felkiáltott: Végezz vele, és bocsásd el Barabbást!
verso 19
Ez utóbbit a városban kitört valamilyen lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.
verso 20
Pilátus ekkor ismét hozzájuk fordult, mert szerette volna szabadon engedni Jézust.
verso 21
De azok egyre csak kiáltoztak: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
verso 22
Ő pedig harmadszor is azt mondta nekik: De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne, megfenyítem azért, és elbocsátom.
verso 23
Azok pedig hangos kiáltozással ostromolták, és követelték, hogy feszítsék meg, és győzött a kiáltozásuk.
verso 24
Pilátus úgy döntött, hogy enged követelésüknek,
verso 25
és elbocsátotta nekik azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
verso 26
Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki éppen a mezőről jött, és arra tették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
verso 27
A népnek és asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik gyászolták és siratták.
verso 28
Jézus pedig feléjük fordulva azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket,
verso 29
mert jönnek majd napok, amelyeken azt mondják: Boldogok a meddők, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!
verso 30
Akkor azt kiáltják a hegyeknek: Essetek ránk! És a halmoknak: Borítsatok el minket!
verso 31
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?
verso 32
Vele együtt két gonosztevőt is vittek kivégzésre.
verso 33
Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
verso 34
Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.
verso 35
A nép ott állt, és nézte, a főemberek pedig gúnyosan megjegyezték: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!
verso 36
A katonák is odamentek, csúfolták, ecettel kínálták,
verso 37
és azt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!
verso 38
Felirat is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
verso 39
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így szidalmazta: Nemde te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!
verso 40
De a másik megdorgálta ezt mondva: Te nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
verso 41
Mi ugyan jogosan, mert cselekedeteink méltó büntetését vesszük, de ő semmi rosszat nem cselekedett.
verso 42
És azt mondta: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!
verso 43
Ő így felelt: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
verso 44
Már körülbelül hat óra volt, és sötétség lett az egész földön mintegy kilenc óráig.
verso 45
A nap elsötétült, és a templom kárpitja középen kettéhasadt.
verso 46
Jézus pedig hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet! – és ezt mondva meghalt.
verso 47
Amikor a százados látta, ami történt, így dicsőítette Istent: Bizony, ez az ember igaz volt.
verso 48
És az egész sokaság, amely bámészkodni ment oda, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.
verso 49
Mindazok, akik ismerték, és az asszonyok, akik Galileából követték, távolabb állva szemlélték ezeket.
verso 50
Volt egy József nevű ember, a nagytanács tagja, jó és igaz férfiú, a júdeai Arimátia városából,
verso 51
aki nem értett egyet a többiek tanácsával és eljárásával, és maga is várta az Isten országát.
verso 52
Ez odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
verso 53
Majd levette a keresztről, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírboltba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.
verso 54
Az előkészület napja volt, szombatra virradóan.
verso 55
Az őt követő asszonyok is, akik Galileából jöttek vele, elkísérték, és megnézték a sírt és azt is, ahogyan elhelyezték a testét benne.
verso 56
Majd visszatértek, és illatszereket és keneteket készítettek elő.
verso 57
Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Libros
