Lukács evangéliuma
23. fejezet
1. vers
Aztán felkerekedett az egész sokaság, és elvitték őt Pilátushoz.
2. vers
Így kezdték vádolni: Úgy találtuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy a császárnak adót fizessünk, és azt állítja magáról, hogy ő Krisztus, a király.
3. vers
Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig így válaszolt: Te mondod!
4. vers
Pilátus azért azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
5. vers
De azok erősködtek, és azt mondták, hogy tanításával fellázítja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.
6. vers
Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e.
7. vers
Amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, mivel azokban a napokban ő is Jeruzsálemben tartózkodott.
8. vers
Heródes pedig nagyon megörült Jézusnak, mert már régóta szerette volna őt látni, mivel sokat hallott felőle, és remélte, hogy majd valami csodát tesz a szeme láttára.
9. vers
Hosszasan faggatta, de ő semmit sem válaszolt neki.
10. vers
A főpapok és az írástudók is ott álltak, és nagy igyekezettel vádolták őt.
11. vers
Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, és kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.
12. vers
Heródes és Pilátus ezen a napon lettek barátok, mert korábban ellenséges viszonyban voltak egymással.
13. vers
Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,
14. vers
és azt mondta nekik: Elém hoztátok ezt az embert, mint a nép lázítóját, és íme, én előttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találtam benne, amellyel vádoljátok.
15. vers
De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
16. vers
Megfenyítem tehát, és elbocsátom.
17. vers
Az ünnep miatt ugyanis szabadon kellett engednie egy foglyot.
18. vers
De az egész sokaság felkiáltott: Végezz vele, és bocsásd el Barabbást!
19. vers
Ez utóbbit a városban kitört valamilyen lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.
20. vers
Pilátus ekkor ismét hozzájuk fordult, mert szerette volna szabadon engedni Jézust.
21. vers
De azok egyre csak kiáltoztak: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
22. vers
Ő pedig harmadszor is azt mondta nekik: De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne, megfenyítem azért, és elbocsátom.
23. vers
Azok pedig hangos kiáltozással ostromolták, és követelték, hogy feszítsék meg, és győzött a kiáltozásuk.
24. vers
Pilátus úgy döntött, hogy enged követelésüknek,
25. vers
és elbocsátotta nekik azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26. vers
Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki éppen a mezőről jött, és arra tették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27. vers
A népnek és asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik gyászolták és siratták.
28. vers
Jézus pedig feléjük fordulva azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket,
29. vers
mert jönnek majd napok, amelyeken azt mondják: Boldogok a meddők, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!
30. vers
Akkor azt kiáltják a hegyeknek: Essetek ránk! És a halmoknak: Borítsatok el minket!
31. vers
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?
32. vers
Vele együtt két gonosztevőt is vittek kivégzésre.
33. vers
Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
34. vers
Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.
35. vers
A nép ott állt, és nézte, a főemberek pedig gúnyosan megjegyezték: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!
36. vers
A katonák is odamentek, csúfolták, ecettel kínálták,
37. vers
és azt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!
38. vers
Felirat is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
39. vers
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így szidalmazta: Nemde te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!
40. vers
De a másik megdorgálta ezt mondva: Te nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41. vers
Mi ugyan jogosan, mert cselekedeteink méltó büntetését vesszük, de ő semmi rosszat nem cselekedett.
42. vers
És azt mondta: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!
43. vers
Ő így felelt: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
44. vers
Már körülbelül hat óra volt, és sötétség lett az egész földön mintegy kilenc óráig.
45. vers
A nap elsötétült, és a templom kárpitja középen kettéhasadt.
46. vers
Jézus pedig hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet! – és ezt mondva meghalt.
47. vers
Amikor a százados látta, ami történt, így dicsőítette Istent: Bizony, ez az ember igaz volt.
48. vers
És az egész sokaság, amely bámészkodni ment oda, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.
49. vers
Mindazok, akik ismerték, és az asszonyok, akik Galileából követték, távolabb állva szemlélték ezeket.
50. vers
Volt egy József nevű ember, a nagytanács tagja, jó és igaz férfiú, a júdeai Arimátia városából,
51. vers
aki nem értett egyet a többiek tanácsával és eljárásával, és maga is várta az Isten országát.
52. vers
Ez odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
53. vers
Majd levette a keresztről, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírboltba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.
54. vers
Az előkészület napja volt, szombatra virradóan.
55. vers
Az őt követő asszonyok is, akik Galileából jöttek vele, elkísérték, és megnézték a sírt és azt is, ahogyan elhelyezték a testét benne.
56. vers
Majd visszatértek, és illatszereket és keneteket készítettek elő.
57. vers
Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Könyvek
