Lukács evangéliuma

22. fejezet

Fejezetek:

… 19 20 21 22 23 24 ⇤ ← 22 → ⇥

1. vers

Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak.

2. vers

A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.

3. vers

Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott,

4. vers

és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe.

5. vers

Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki,

6. vers

ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja.

7. vers

Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt,

8. vers

és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!

9. vers

Ők megkérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?

10. vers

Ő pedig azt mondta nekik: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

11. vers

és mondjátok a házigazdának: Azt kérdezi a Mester: „Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti bárányt?”

12. vers

Ő majd mutat nektek egy berendezett, nagy emeleti helyiséget, ott készítsétek el.

13. vers

Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

14. vers

Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett,

15. vers

és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.

16. vers

Mert mondom nektek, hogy többet nem eszem azt, amíg be nem teljesedik ez az Isten országában.

17. vers

Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között,

18. vers

mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.

19. vers

És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

20. vers

Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.

21. vers

De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.

22. vers

Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint az elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!

23. vers

Ők pedig kezdték egymás között kérdezni, vajon ki lehet az közülük, aki ezt megteszi.

24. vers

Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.

25. vers

Ő pedig azt mondta nekik: A pogányokon királyaik uralkodnak, és akik a hatalmat gyakorolják fölöttük, jótevőnek hívatják magukat.

26. vers

Ti viszont ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

27. vers

Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

28. vers

Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,

29. vers

ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem,

30. vers

hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét.

31. vers

Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

32. vers

de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!

33. vers

Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!

34. vers

Mire ő azt felelte: Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas ma megszólal, te háromszor megtagadod, hogy ismersz engem.

35. vers

És azt mondta nekik: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Azt felelték: Semmiben sem.

36. vers

Majd ezt mondta nekik: Most azért akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyát is, akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának.

37. vers

Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik.

38. vers

Azok pedig mondták: Uram, itt van két kard. Ő pedig ennyit mondott: Elég.

39. vers

Majd elindult, és szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.

40. vers

Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

41. vers

Majd eltávozott tőlük egy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

42. vers

Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!

43. vers

Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

44. vers

Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott, verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.

45. vers

Miután az imádkozásból fölkelt, és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.

46. vers

Azt mondta nekik: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

47. vers

Még beszélt, amikor íme, sokaság közeledett, élükön Júdással, a tizenkettő egyikével, aki Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

48. vers

Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?

49. vers

A körülötte levők pedig, látva, hogy mi történik, megkérdezték: Uram, vágjuk őket fegyverrel?

50. vers

És egyikük odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

51. vers

Jézus azonban megszólalt, és azt mondta: Eddig és ne tovább! És megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.

52. vers

Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.

53. vers

Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.

54. vers

Ekkor megragadták őt, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

55. vers

Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült.

56. vers

És ahogy ott ült a tűz világosságánál, meglátta őt egy szolgálólány, jól megnézte, és azt mondta: Ez is vele volt!

57. vers

Ő azonban letagadta, mondva: Asszony, nem ismerem őt!

58. vers

Nem sokkal ezután más is észrevette őt, és azt mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!

59. vers

Majd úgy egy óra múlva ismét másvalaki erősítgette: De bizony ez is vele volt, hiszen ő is galileai!

60. vers

Mire Péter ismét tiltakozott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! És még beszélt, amikor megszólalt a kakas.

61. vers

Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.

62. vers

És kiment Péter, és keservesen sírt.

63. vers

Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték,

64. vers

betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött!

65. vers

És más hasonló szidalommal illették.

66. vers

Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanács elé állították,

67. vers

majd azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha mondom nektek, nem hiszitek,