Lukács evangéliuma
7. fejezet
1. vers
Miután befejezte a nép előtt elmondott összes beszédét, bement Kapernaumba.
2. vers
Egy százados szolgája, akit ura nagyon megbecsült, beteg volt, és már haldoklott.
3. vers
Az pedig, amikor hallott Jézus felől, elküldte hozzá a zsidók véneit, és arra kérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
4. vers
Azok Jézushoz mentek, és ilyen szavakkal kérlelték őt: Méltó, hogy megtedd neki,
5. vers
mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6. vers
Jézus azért elment velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
7. vers
Sőt magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.
8. vers
Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim, és ha az egyiknek azt mondom: „Menj el!”, elmegy, vagy a másiknak: „Gyere ide!”, idejön; és ha szólok a szolgámnak: „Tedd meg ezt!”, megteszi.
9. vers
Jézus pedig ezeket hallva elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva azt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ekkora hitet még Izráelben sem találtam!
10. vers
És a küldöttek visszatérve a házhoz a beteg szolgát már egészségesen találták.
11. vers
Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment tanítványaival, és nagy sokaság követte.
12. vers
Amikor pedig a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egyetlen fiát az anyjának, aki özvegyasszony volt, és a városból nagy sokaság kísérte.
13. vers
Amikor az Úr meglátta, megszánta, és azt mondta neki: Ne sírj!
14. vers
Odament, megérintette a koporsót, az azt hordozók pedig megálltak. Ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!
15. vers
Ekkor a halott felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt az anyjának.
16. vers
Félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent. Ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.
17. vers
És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában és mindenütt a környéken.
18. vers
Jánosnak mindezt hírül vitték a tanítványai. Ő pedig magához hívott kettőt a tanítványai közül,
19. vers
és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
20. vers
Amikor azért azok a férfiak odaérkeztek, azt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
21. vers
Abban az órában pedig sokakat gyógyított meg betegségekből, különféle bajokból, gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.
22. vers
És Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok, hogy a vakok visszanyerik látásukat, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik.
23. vers
Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.
24. vers
Amikor elmentek János követei, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Mit látni mentetek ki a pusztába, szélingatta nádszálat?
25. vers
Hát mit látni mentetek ki, finom ruhába öltözött embert? Hiszen akik drága öltözetben vannak, és bővölködnek, a királyok palotáiban találhatók.
26. vers
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát? Bizonnyal, de mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
27. vers
Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti előtted az utat.
28. vers
Mert mondom nektek, hogy az asszonytól születettek között egy sem nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.
29. vers
Amikor hallotta ezt az egész nép és a vámszedők, igazat adtak Istennek, és megkeresztelkedtek János keresztségével.
30. vers
A farizeusok pedig és a törvénytudók magukra nézve elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
31. vers
Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit, és mihez hasonlók?
32. vers
Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak kiáltoznak, és ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siratóénekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.
33. vers
Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és azt mondjátok: Ördög van benne.
34. vers
Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
35. vers
És a bölcsesség beigazolódott minden gyermeke által.
36. vers
A farizeusok egyike arra kérte, hogy vele egyék. Bement azért a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37. vers
A városban volt egy bűnös életű asszony, aki amikor meghallotta, hogy ő a farizeus házánál van vendégségben, egy alabástromedényben drága kenetet hozott,
38. vers
megállt mögötte a lábánál sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg, majd csókolgatta, és megkente drága kenettel.
39. vers
Amikor látta ezt a farizeus, aki őt meghívta, azt mondta magában: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki hozzáér; tudná, hogy bűnös.
40. vers
Jézus pedig így felelt: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő így szólt: Mester, mondd!
41. vers
Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz pénzzel volt adós, a másik pedig ötvennel.
42. vers
Mivel nem volt miből megadniuk, a hitelező mind a kettőnek elengedte. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
43. vers
Simon pedig azt mondta: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Jézus erre így válaszolt: Helyesen ítéltél.
44. vers
Majd az asszony felé fordulva azt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és az én lábamnak vizet nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
45. vers
Nem csókoltál meg engem, ő pedig amióta bejöttem, nem szűnt meg a lábamat csókolgatni.
46. vers
Olajjal sem kented meg a fejemet, ő pedig drága kenettel kente meg a lábamat.
47. vers
Azért azt mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48. vers
Majd így szólt az asszonyhoz: Megbocsáttattak a te bűneid.
49. vers
És akik együtt ültek vele az asztalnál, kezdték magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
50. vers
Az asszonynak pedig azt mondta: A te hited megtartott téged. Menj el békességgel!
Könyvek
