Lukács evangéliuma
14. fejezet
1. vers
Amikor a farizeusok egyik vezetőjének házához ment szombaton ebédelni, azok figyelték őt.
2. vers
És íme, egy vízkóros ember volt előtte.
3. vers
Jézus pedig megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
4. vers
Azok pedig hallgattak. Erre ő megérintette azt, meggyógyította és elbocsátotta.
5. vers
Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal?
6. vers
Erre nem tudtak mit felelni.
7. vers
Amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket, egy példázatot mondott a meghívottaknak.
8. vers
Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott,
9. vers
és odajön az, aki mind téged, mind azt meghívta, és ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni.
10. vers
Hanem amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled.
11. vers
Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12. vers
Annak, aki őt meghívta, azt mondta: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg arra a barátaidat, se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.
13. vers
Hanem amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat,
14. vers
és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
15. vers
Amikor meghallotta ezt az egyik asztaltársa, azt mondta neki: Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában.
16. vers
Ő pedig így válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott,
17. vers
és elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Gyertek, mert már minden kész!
18. vers
De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek, ments ki engem!
19. vers
A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek, ments ki engem!
20. vers
Ismét egy másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
21. vers
Visszatért a szolga, és jelentette ezeket urának. Akkor megharagudott a ház ura, és azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, vakokat és sántákat hozd ide!
22. vers
És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amint megparancsoltad, és mégis van hely.
23. vers
Akkor azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
24. vers
Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
25. vers
Nagy sokaság ment vele, és hozzájuk fordulva így szólt:
26. vers
Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.
27. vers
Aki nem hordozza a maga keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom.
28. vers
Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?
29. vers
Nehogy miután lefektette az alapokat, már ne tudja befejezni, és csúfolni kezdje mindenki, aki látja,
30. vers
és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem tudta véghez vinni!
31. vers
Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön?
32. vers
Mert különben amikor még az távol van, követséget küld, hogy megkérdezze a békefeltételeket.
33. vers
Ennek megfelelően aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom.
34. vers
Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?
35. vers
Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
Könyvek
