Lukács evangéliuma
10. fejezet
1. vers
Ezek után pedig az Úr további hetvenkettőt választott, és kettesével elküldte őket maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.
2. vers
Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába.
3. vers
Menjetek! Íme, én bárányként küldelek titeket a farkasok közé.
4. vers
Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se táskát, se sarut, és útközben senkit se köszöntsetek!
5. vers
Amikor bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
6. vers
És ha ott a békesség fia lakik, békességetek megnyugszik majd rajta, ha pedig nem, visszatér rátok.
7. vers
Maradjatok abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga jutalmára. Ne járjatok házról házra.
8. vers
Ha egy városba megérkeztek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.
9. vers
Gyógyítsátok az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10. vers
Ha pedig bementek egy városba, és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok:
11. vers
Városotoknak még a porát is leverjük magunkról, amely lábunkra tapadt; mindazáltal legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
12. vers
Mondom pedig nektek, hogy a sodomaiaknak elviselhetőbb sorsuk lesz ama napon, mint annak a városnak.
13. vers
Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.
14. vers
De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
15. vers
És te, Kapernaum, az egekig fogsz felmagasztaltatni? Nem, a pokolig fogsz levettetni.
16. vers
Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket visszautasít, engem utasít vissza, és aki engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki engem küldött.
17. vers
A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza, és azt mondta: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!
18. vers
Ő pedig azt felelte: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.
19. vers
Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek.
20. vers
De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.
21. vers
Abban az órában Jézus így ujjongott a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.
22. vers
Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.
23. vers
Majd a tanítványokhoz fordulva, külön nekik azt mondta: Boldog az a szem, amely látja azokat, amiket ti láttok.
24. vers
Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.
25. vers
Egy alkalommal egy törvénytudó felállt, hogy kísértse, és azt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
26. vers
Ő pedig azt mondta neki: Mi van megírva a törvényben, hogyan olvasod?
27. vers
Az így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat.
28. vers
Ő pedig azt mondta neki: Helyesen feleltél. Ezt cselekedd, és élsz.
29. vers
Az pedig, igazolni akarva magát, azt kérdezte Jézustól: De ki az én felebarátom?
30. vers
Jézus így válaszolt: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, összeverték, majd félholtan otthagyták, és elmentek.
31. vers
Történetesen egy pap ment azon az úton, de amint meglátta, elkerülte.
32. vers
Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta, ő is elkerülte.
33. vers
Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért, ahol az ember volt, és meglátta, megesett a szíve rajta.
34. vers
Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, bekötözte azokat, majd feltette saját állatára, elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte.
35. vers
Másnap pedig két dénárt vett elő, odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Viselj rá gondot, és amit ezen felül ráköltesz, megadom neked, amikor visszatérek.
36. vers
E három közül azért mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
37. vers
Az pedig azt mondta: Az, aki könyörült rajta. Jézus pedig így válaszolt: Menj el, és te is így cselekedj!
38. vers
Ahogy továbbmentek, Jézus bement egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.
39. vers
Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta a beszédét.
40. vers
Márta pedig a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva, míg egyszer elő nem állt, és azt mondta: Uram, nincs arra gondod, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd azért neki, hogy segítsen nekem!
41. vers
Jézus pedig azt válaszolta: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad,
42. vers
pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.
Könyvek
