Lukács evangéliuma
20. fejezet
1. vers
És történt egy napon, amikor a népet a templomban tanította, és hirdette az evangéliumot, hogy előálltak a főpapok az írástudókkal és a vénekkel együtt,
2. vers
és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen felhatalmazással teszed ezeket, vagy ki az, aki téged erre felhatalmazott?
3. vers
Ő pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem:
4. vers
János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől?
5. vers
Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani: „Miért nem hittetek neki?”
6. vers
Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.
7. vers
Ezért azt válaszolták, hogy ők nem tudják, honnan van.
8. vers
Mire Jézus azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.
9. vers
Majd ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
10. vers
És amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások ezt megverték, és üres kézzel küldték el.
11. vers
Majd egy másik szolgát is küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel visszaküldték.
12. vers
Még egy harmadikat is küldött, azt meg véresre verve kidobták.
13. vers
Azt mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, ha őt látják, talán csak megbecsülik.
14. vers
De amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!
15. vers
Kidobták azért a szőlőből, és megölték. Most azért mit tesz a szőlő ura?
16. vers
Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!
17. vers
Ő pedig rájuk tekintve azt mondta: Mit jelent akkor az, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az szegletkővé lett?
18. vers
Aki erre a kőre esik, összetöri magát, és akire ez ráesik, az széjjelzúzódik.
19. vers
A főpapok és az írástudók azon voltak, hogy még abban az órában elfogják, mert megértették, hogy ellenük mondta ezt a példázatot, de féltek a néptől.
20. vers
Azért, hogy szemmel tartsák, kémeket küldtek ki, akik igaznak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalomnak.
21. vers
Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját:
22. vers
szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
23. vers
Ő azonban felismerte álnokságukat, és azt mondta:
24. vers
Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők pedig azt felelték: A császáré.
25. vers
Mire azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.
26. vers
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, hanem elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
27. vers
Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle:
28. vers
Mester, Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermektelen volt, akkor annak testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
29. vers
Volt azért hét testvér, az első megnősült, de gyermektelenül halt meg,
31. vers
majd a harmadik vette el annak feleségét, aztán sorban mind a hét, de nem hagytak utódot, és meghaltak.
33. vers
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük, mert mind a hétnek a felesége volt?
34. vers
Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak, és férjhez mennek,
35. vers
de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak abba a világba és a halálból való feltámadásra, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,
36. vers
sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.
37. vers
Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének hívta.
38. vers
Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert előtte mind életben van.
39. vers
Néhány írástudó ekkor azt mondta: Mester, jól mondtad!
40. vers
És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.
41. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia?
42. vers
Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: ülj a jobb kezem felől,
43. vers
míg ellenségeidet lábad alá nem vetem zsámolyul!”
44. vers
Ha pedig Dávid Urának mondja, hogyan lehet akkor a fia?
45. vers
És az egész nép füle hallatára azt mondta tanítványainak:
46. vers
Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járkálnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az első üléseket és a lakomákon a főhelyeket,
47. vers
akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezek igen súlyos ítélet alá esnek.
Könyvek
