Lukács evangéliuma
18. fejezet
1. vers
Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni.
2. vers
Ezt mondta: Volt egy bíró egy városban, aki az Istent nem félte, és az embereket sem sokra becsülte.
3. vers
Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és arra kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
4. vers
A bíró egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: Én ugyan nem félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,
5. vers
de mivelhogy terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön szüntelen, ne zaklasson már engem.
6. vers
Majd így szólt az Úr: Halljátok, mit mond ez a hamis bíró?
7. vers
Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket?
8. vers
Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
9. vers
Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta:
10. vers
Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.
11. vers
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is.
12. vers
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.
13. vers
A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
14. vers
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15. vers
Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor pedig látták ezt a tanítványok, megdorgálták őket.
16. vers
De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17. vers
Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
18. vers
Akkor megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?
19. vers
Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.
20. vers
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat!
21. vers
Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
22. vers
Jézus ezeket hallva azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned: add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, kövess engem!
23. vers
Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
24. vers
Amikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, azt mondta: Milyen nehezen mennek be a vagyonosok az Isten országába!
25. vers
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26. vers
Akik ezt hallották, így szóltak: Ki üdvözülhet akkor?
27. vers
Ő azt válaszolta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28. vers
Péter ekkor azt mondta: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
29. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért,
30. vers
és ne kapna sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
31. vers
Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak.
32. vers
Mert kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik,
33. vers
majd megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad.
34. vers
Ők azonban semmit sem értettek ezekből; ez a beszéd rejtve maradt előttük, nem fogták fel a hallottakat.
35. vers
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.
36. vers
Amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódott: Mi dolog az?
37. vers
Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38. vers
Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
39. vers
Az elöl menők csitították, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
40. vers
Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel ért, megkérdezte tőle:
41. vers
Mit akarsz, hogy tegyek veled? Az pedig így válaszolt: Uram, hogy lássak!
42. vers
És Jézus azt mondta neki: Láss, a te hited megtartott téged!
43. vers
És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész nép pedig ezt látva dicsőséget adott Istennek.
Könyvek
