Lukács evangéliuma

chapter 18


Chapters:


verse #1

Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni.


verse #2

Ezt mondta: Volt egy bíró egy városban, aki az Istent nem félte, és az embereket sem sokra becsülte.


verse #3

Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és arra kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.


verse #4

A bíró egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: Én ugyan nem félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,


verse #5

de mivelhogy terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön szüntelen, ne zaklasson már engem.


verse #6

Majd így szólt az Úr: Halljátok, mit mond ez a hamis bíró?


verse #7

Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket?


verse #8

Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?


verse #9

Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta:


verse #10

Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.


verse #11

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is.


verse #12

Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.


verse #13

A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!


verse #14

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.


verse #15

Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor pedig látták ezt a tanítványok, megdorgálták őket.


verse #16

De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.


verse #17

Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.


verse #18

Akkor megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?


verse #19

Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.


verse #20

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat!


verse #21

Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.


verse #22

Jézus ezeket hallva azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned: add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a menny­ben, azután jöjj, kövess engem!


verse #23

Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt.


verse #24

Amikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, azt mondta: Milyen nehezen mennek be a vagyonosok az Isten országába!


verse #25

Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.


verse #26

Akik ezt hallották, így szóltak: Ki üdvözülhet akkor?


verse #27

Ő azt válaszolta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.


verse #28

Péter ekkor azt mondta: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!


verse #29

Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért,


verse #30

és ne kapna sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.


verse #31

Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak.


verse #32

Mert kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik,


verse #33

majd megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad.


verse #34

Ők azonban semmit sem értettek ezekből; ez a beszéd rejtve maradt előttük, nem fogták fel a hallottakat.


verse #35

Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.


verse #36

Amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódott: Mi dolog az?


verse #37

Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.


verse #38

Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!


verse #39

Az elöl menők csitították, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!


verse #40

Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel ért, megkérdezte tőle:


verse #41

Mit akarsz, hogy tegyek veled? Az pedig így válaszolt: Uram, hogy lássak!


verse #42

És Jézus azt mondta neki: Láss, a te hited megtartott téged!


verse #43

És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész nép pedig ezt látva dicsőséget adott Istennek.

Chapters:


Books