chapter 2
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földön összeírást tartsanak.
Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirenius volt a helytartó.
Mindenki elment azért az összeírásra, ki-ki a maga városába.
Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivelhogy a Dávid házából és nemzetségéből származott,
hogy bejegyezzék jegyesével, Máriával, aki várandós volt.
Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai,
megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, akik kint a mezőn őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
És íme, az Úr angyala megjelent nekik, és körülragyogta őket az Úr dicsősége, ők pedig nagyon megrettentek.
És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz,
mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus.
Ez pedig a jel számotokra: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal együtt, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!
Miután elmentek az angyalok tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr kijelentett nekünk!
Elmentek hát nagy sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
Amikor meglátták, elmondták a gyermek felől kapott kijelentést,
és akik csak hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak.
Mária pedig mindezeket a dolgokat megjegyezte és a szívében forgatta.
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy az nekik megmondatott.
Nyolc nap elteltével körülmetélték, és a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt megfogant volna anyja méhében.
Amikor pedig a Mózes törvénye szerinti tisztulás napjai leteltek, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék,
és hogy az Úr törvényében előírt áldozatot mutassanak be: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
Ő azt a kijelentést nyerte a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
A Lélek indításából éppen akkor ment a templomba, amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvény előírásainak eleget tegyenek.
Karjaiba vette őt, és ezekkel a szavakkal áldotta Istent:
Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben,
mert szemeim látták a te üdvösségedet,
amelyet minden nép szeme láttára készítettél,
világosságul a pogányok megvilágosítására és népednek, Izráelnek dicsőségére.
Apja és az anyja csodálkoztak azokon, amiket róla mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és azt mondta Máriának, az ő anyjának: Íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak.
Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
Volt egy próféta asszony, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon idős volt, hajadonkora után csak hét esztendeig élt férjével,
és már nyolcvannégy éve özvegy volt. El sem hagyta a templomot, hanem éjjel és nappal böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgált.
Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
Szülei pedig évente feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Amikor tizenkét éves lett, fölmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint.
Az ünnepnapok elteltével, amikor hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de ezt nem tudták a szülei.
Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egynapi járóföldet tettek meg, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve.
Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein.
Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged.
Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?
De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott.
Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly