chapter 1
Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek,
ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,
magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilus,
azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál.
Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt.
Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését.
De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak.
Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,
a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be.
A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott.
Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva.
Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta.
De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni.
Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni,
mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.
Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.
Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú.
Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mindama napig, míg ezek meg nem lesznek.
A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt.
Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta:
Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.
A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe
egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek pedig Mária volt a neve.
Bement hozzá az angyal, és azt mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Ő pedig nagyon zavarba jött e beszéd hallatán, és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez.
Az angyal azt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten előtt.
És íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akinek a neve Jézus.
Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják majd, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját,
és mindörökre uralkodni fog Jákób házán, királyságának soha nem lesz vége.
Mária pedig azt mondta az angyalnak: Hogyan lehetséges ez, hiszen én férfit nem ismerek?
Az angyal így válaszolt: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékol be téged, azért a születendőt is szentnek hívják, az Isten Fiának.
Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant vénségében, és már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek hívtak.
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
Ekkor azt mondta Mária: Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
Útra kelt azért Mária azokban a napokban, és nagy sietséggel elment a hegyvidékre, Júda egyik városába,
bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
És történt, hogy amikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett a méhében. Erzsébet betelt Szentlélekkel,
és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
De hogyan lehetséges az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?
Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülemhez jutott, a magzat örvendezéssel repesni kezdett méhemben.
Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.
Mária pedig ezt mondta: Magasztalja az én szívem az Urat,
és örvendezik az én lelkem megtartó Istenemben,
mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik.
Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
Irgalmáról megemlékezve felkarolta szolgáját, Izráelt,
ahogy megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökké!
Mária pedig mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért otthonába.
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.
A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.
Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! –
és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni.
Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent.
A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre.
Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele.
Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált:
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában,
ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva,
hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki
szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait,
és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által,
a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból,
hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt mind ama napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izráelben.