Jóel próféta könyve

chapter 1


Chapters:

1 2 3


A sáskajárás. A próféta inti a népet, és könyörög érte az Úrhoz


verse #1

Az Úr szava, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.


verse #2

Vének, halljátok ezt,
és figyeljen a föld minden lakója!
Történt-e ilyen a ti időtökben
vagy a ti atyáitok idejében?


verse #3

Beszéljétek el fiaitoknak,
és fiaitok beszéljék el az ő fiaiknak
és azoknak fiai a következő nemzedéknek!


verse #4

Amit a hernyó meghagyott,
megette a sáska.
Amit a sáska meghagyott,
megette a szöcske,
és amit a szöcske meghagyott,
megette a cserebogár.


verse #5

Ébredjetek föl, részegesek, és sírjatok,
jajgassatok mind, ti borivók, a mustért,
mert elvétetett az a szátoktól!


verse #6

Mert egy nép tört országomra,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogai, mint az oroszlán fogai,
és tépőfogai, mint a nőstény oroszláné.


verse #7

Pusztává tette szőlőmet,
letördelte fügefáimat,
mezítelenre hántotta és széjjelszórta,
fehérlenek az ágai.


verse #8

Keseregj, mint a hajadon,
aki gyászba öltözött ifjúsága jegyeséért.


verse #9

Kifogyott az étel- és italáldozat
az Úr házából,
gyászolnak a papok, az Úr szolgái.


verse #10

Elpusztult a mező, gyászol a föld,
mert elpusztult a gabona,
kiszáradt a must, kiapadt az olaj.


verse #11

Szégyenkezzetek, ti szántóvetők,
jajgassatok, szőlőművesek
a búzáért és az árpáért,
mert elveszett a mezőn az aratnivaló!


verse #12

Elszáradt a szőlőtő, elhervadt a fügefa.
A gránátalmafa, a datolyafa és az almafa
meg a mező minden gyümölcsfája kiszáradt.
Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül.


verse #13

Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti papok!
Jajgassatok, ti oltár szolgái!
Jöjjetek, és háljatok gyászruhában,
Istenem szolgái,
mert megszűnt az étel- és italáldozat
Istenetek házában.


verse #14

Szenteljetek böjtöt,
hirdessetek ünnepet!
Gyűjtsétek össze a véneket,
a föld minden lakosát
az Úrnak, a ti Isteneteknek házába,
és kiáltsatok az Úrhoz!


verse #15

Jaj, micsoda nap!
Bizony közel van az Úr napja,
és mint a pusztítás,
úgy jön el a Mindenhatótól.


verse #16

Hát nem a szemünk láttára
veszett ki az élelem,
az öröm és vigasság
Istenünk házából?


verse #17

Elszáradt a mag a barázdákban,
kiürültek a magtárak,
összedőltek a csűrök,
mert kiszáradt a gabona.


verse #18

Mint nyög a jószág!
Nyugtalankodnak a marhacsordák,
mert nincs legelőjük,
bűnhődnek még a juhnyájak is!


verse #19

Hozzád kiáltok, Uram,
mert tűz emésztette meg a puszta legelőit,
és láng perzselte meg a mező minden fáját.


verse #20

A mező állatai is szomjaznak téged,
mert kiszáradtak a folyóvizek,
és tűz emésztette meg a puszta legelőit.

Chapters:


Books