Jeremiás siralmai

chapter 1


Chapters:

1 2 3 4 5


verse #1

Jaj, de árván maradt a város,

amely tele volt néppel!

Olyan lett, mint az özvegyasszony!

Nagy volt a nemzetek között,

fejedelemasszony a tartományok között;

de robotra fogták!


verse #2

Sírva sír éjjelente,

s könny borítja arcát!

Senki sincs, aki vigasztalná

azok közül, akik szerették.

Barátai mind megcsalták,

ellenségeivé lettek.


verse #3

A nyomorúság és a kemény szolgálat után

száműzetésbe ment Júda!

Ott ül a népek között, nem talál nyugalmat.

Minden üldözője utolérte szorultságában.*


verse #4

Sion útjai gyászolnak,

mert nincsen, aki ünnepre jönne.

Minden kapuja elpusztult.

Papjai sóhajtoznak, szüzei búsulnak, />
és neki csupa keserűség jut.


verse #5

Elnyomói hatalomra jutottak,

ellenségei boldogok.

Bizony, az Úr szomorította meg

sok bűne miatt,

gyermekei fogságba mentek

az elnyomó előtt.


verse #6

Elhagyta Sion leányát minden ékessége,

fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok,

amelyek nem találnak legelőt,

és erőtlenül futnak üldözőik előtt.


verse #7

Visszaemlékezik Jeruzsálem

nyomorúságának és elnyomásának napjain

minden gyönyörűségére,

amelyben része volt a régi időkben.

De népe ellenség kezébe esett,

és nem volt segítsége.

Ellenségei látva őt

csak nevettek megsemmisülésén.


verse #8

Súlyosan vétkezett Jeruzsálem,

azért lett tisztátalanná.

Minden tisztelője megvetette,

mert látták mezítelenségét,

ő maga is sóhajtozik és elfordul.


verse #9

Szennyes a ruhája széle,

nem gondolt arra, mi lesz a vége.

Szörnyen lesüllyedt, nincs vigasztalója.

Lásd meg, Uram, nyomorúságomat,

mert az ellenség erőt vett rajtam!


verse #10

Kinyújtotta a kezét az ellenség

minden kincse után.

Sőt látta, hogyan mentek be

szentélyébe azok a népek,

akikről azt parancsoltad,

hogy nem mehetnek be gyülekezetedbe.


verse #11

Egész népe sóhajtozik,

kenyér után futkos,

odaadják drágaságaikat az ételért,

hogy fölelevenedjenek.

Lásd meg, Uram, és tekintsd meg,

milyen megvetetté lettem!


verse #12

Mindnyájan, ti járókelők:

tekintsétek meg, és lássátok:

van-e olyan bánat, mint az én bánatom,

amely engem ért, amellyel engem sújtott

az Úr izzó haragja napján?!


verse #13

A magasságból tüzet bocsátott

csontjaimba, hogy eltiporjon.

Hálót vetett lábamnak, hanyatt buktatott,

elhagyottá tett engem;

egész nap beteg vagyok.


verse #14

Saját kezével rótta rám vétkeim igáját,

ráfonódtak nyakamra,

megrendítették erőmet.

Olyanok kezébe adott engem az Úr,

akiknek nem állhatok ellen.


verse #15

Az Úr félredobálta mellőlem

minden harcosomat.

Gyűlést hívott össze ellenem,

hogy összetörje ifjaimat;

sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát.


verse #16

Ezekért sírok én,

szememből patakzik a könny,

mert messze van tőlem vigasztalóm,

aki megeleveníthetne engem.

Fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség.


verse #17

Sion kinyújtja a kezét,

de nincs vigasztalója.

Az Úr rendelt szorongatókat

Jákób ellen körös-körül,

Jeruzsálem csúfsággá lett közöttük.


verse #18

Igazságos az Úr,

mert szava ellen rugódoztam!

Halljátok meg mind, ti népek,

és lássátok bánatomat:

hajadon lányaim és ifjaim fogságba mentek!


verse #19

Kiáltottam azoknak, akik szerettek,

de megcsaltak engem.

Papjaim és véneim elpusztultak a városban,

amikor étel után futkostak,

hogy megelevenedjenek.


verse #20

Lásd meg, Uram, milyen nyomorult vagyok,

bensőm háborog, vergődik a szívem,

mert bizony engedetlen voltam.

Kint fegyver pusztít,

bent minden olyan, mint a halál!


verse #21

Hallották, hogy sóhajtozom,

de nincs vigasztalóm.

Minden ellenségem hallott veszedelmemről.

Örültek, hogy ezt cselekedted.

Hozd el a napot, amelyet meghirdettél!

Legyenek ők is olyanok, mint én!


verse #22

Jusson eléd minden gonoszságuk,

és bánj velük úgy, ahogyan velem bántál

minden bűnömért.

Bizony, sokat sóhajtozom,

és beteg a szívem.

Chapters:


Books