Jeremiás siralmai

chapter 3


Chapters:

1 2 3 4 5


verse #1

Én vagyok az a férfi,

aki nyomorúságot látott

az Úr haragjának botja miatt.


verse #2

Sötétségben vezérelt és járatott engem,

nem világosságban.


verse #3

Bizony, ellenem fordult,

ellenem fordítja kezét mindennap.


verse #4

Elsorvasztotta testemet és bőrömet,

összeroncsolta csontjaimat.


verse #5

Sáncot épített ellenem,

körülvett méreggel és fáradtsággal.


verse #6

Sötét helyre helyezett engem,

mint a régen meghaltakat.


verse #7

Körülkerített, hogy ki ne mehessek,

nehézzé tette láncomat.


verse #8

Ha kiáltok, és segítségül hívom is,

elzárkózik imádságom elől.


verse #9

Faragott kővel torlaszolta el útjaimat,

görbévé tette ösvényeimet.


verse #10

Olyan hozzám, mint az ólálkodó medve

és a lesben álló oroszlán.


verse #11

Letérített útjaimról,

darabokra tépett és elpusztított engem! *


verse #12

Kifeszítette íját,

és nyilai elé céltáblául állított engem.


verse #13

Veséimbe bocsátotta tegzének nyilait.


verse #14

Egész népem csúfjává lettem,

és gúnydalukká napestig.


verse #15

Keserűséggel töltött be,

megrészegített engem ürömmel.


verse #16

Kaviccsal tördelte ki fogaimat,

porba tiport engem.


verse #17

Elvetted lelkem békességét,

elfeledtem a jót.


verse #18

Azt gondoltam: Elveszett az erőm

és az Úrba vetett reménységem.


verse #19

Emlékezzél nyomorúságomra és bujdosásomra;

az ürömre és a méregre!


verse #20

Mindig visszaemlékezik

és megalázkodik bennem a lelkem.*


verse #21

De arra gondolok szívemben,

és ezért mégis reménykedem:


verse #22

az Úr kegyelme, hogy még nincsen végünk, />
mert nem fogy el irgalmassága!


verse #23

Minden reggel megújul,

nagy a te hűséged!


verse #24

Az Úr az én örökségem,

mondja a lelkem, ezért benne bízom.


verse #25

Jó az Úr azokhoz, akik benne remélnek,

a lélekhez, amely keresi őt.


verse #26

Jó csöndesen várni

az Úr szabadítására.


verse #27

Jó a férfinak,

ha igát hordoz ifjúságában.


verse #28

Üljön hát egyedül és csöndben,

mert az Úr tette rá!


verse #29

Hajtsa a porba száját,

talán van még reménység!*


verse #30

Arcát tartsa oda az őt verőnek,

teljen be gyalázattal!


verse #31

Mert nem vet el örökre az Úr.


verse #32

Ha megszomorít is, de együtt is érez

kegyelmének gazdagsága szerint.


verse #33

Mert nem szíve szerint alázza meg

és szomorítja az embernek fiát.


verse #34

Amikor lábbal tiporják

a föld minden foglyát;


verse #35

amikor az embert kiforgatják jogaiból

a Magasságos színe előtt;


verse #36

amikor elnyomják az embert peres ügyében:

azt nem nézi el az Úr.


verse #37

Ki az, aki szól, és meglesz,

hacsak nem az Úr parancsolja?


verse #38

Vajon nem a Magasságos szájából

jön ki a rossz és a jó?


verse #39

Mit panaszkodik az élő ember,

a férfi a büntetés miatt?


verse #40

Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket,

és térjünk az Úrhoz!


verse #41

Emeljük föl szívünket és kezünket

Istenhez az égben!


verse #42

Mi voltunk gonoszok és pártütők,

azért nem bocsátottál meg.


verse #43

Haragba burkolóztál, és üldöztél minket,

öldököltél, nem kíméltél.


verse #44

Felhőbe burkolóztál,

hogy ne jusson hozzád az imádság.


verse #45

Söpredékké és megvetetté tettél minket

a népek között.


verse #46

Föltátotta száját ellenünk

minden ellenségünk.


verse #47

Rettegés és tőr van rajtunk,

pusztulás és romlás.


verse #48

Könny patakzik alá a szememből

népem leányának romlása miatt.


verse #49

Szemem szünet nélkül könnyezik,

nincs pihenése,


verse #50

míg ránk nem tekint,

és meg nem látja az égből az Úr.


verse #51

Szemem bánatba ejtette lelkemet

városom minden leányáért.


verse #52

Ellenségeim úgy vadásztak rám,

mint egy madárra, ok nélkül.


verse #53

Élve a verembe taszítottak engem,

és követ hánytak rám.


verse #54

Túláradtak a vizek a fejem fölött,

azt gondoltam, végem van.


verse #55

Segítségül hívtam nevedet, Uram,

a verem legmélyéről.


verse #56

Hallottad szavamat,

ne rejtsd el füledet

sóhajtásom és kiáltásom elől!


verse #57

Közeledtél hozzám,

amikor segítségül hívtalak,

azt mondtad: Ne félj!


verse #58

Te perelted, Uram, lelkem perét,

és megszabadítottad életemet.


verse #59

Láttad, Uram, hogy bántalmaznak,

ítéld meg ügyemet!


verse #60

Láttad minden bosszúállásukat,

minden ellenem való gondolatukat.


verse #61

Hallottad, Uram, szidalmazásukat,

minden ellenem való gondolatukat.


verse #62

Támadóim ajka és gondolata

egész nap ellenem irányul.


verse #63

Nézz rájuk: akár leülnek, akár fölkelnek,

engem gúnyolnak!


verse #64

Fizess meg nekik, Uram,

kezük munkájáért!


verse #65

Adj nekik kemény szívet,

ez legyen átkod rajtuk!*


verse #66

Üldözd haragodban

és veszítsd el őket az Úr ege alól!

Chapters:


Books