Jeremiás siralmai

chapter 4


Chapters:

1 2 3 4 5


verse #1

Jaj, de meghomályosodott az arany,

elváltozott a szép színarany!

Kiszórták a szent hely köveit

minden utcasarokra.


verse #2

Sion drága fiait,

akik becsesebbek voltak, mint a színarany,

ó, csak cserépedénynek tekintették,

fazekas munkájának!


verse #3

Még a sakálok is odatartják emlőiket,

szoptatják fiaikat,

de népem leánya olyan kegyetlen,

mint a struccok a pusztában.


verse #4

A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt

a szomjúság miatt,

a kisdedek kenyeret kértek,

de nem volt, aki adott volna nekik.


verse #5

Akik pompás ételeket ettek,

éhen pusztultak az utcákon.

Akiket bíborban neveltek,

a szemétdombot ölelgetik.


verse #6

Bizony, nagyobb népem leányának bűne

Sodoma vétkénél,

amely egy pillanat alatt elveszett,

pedig senki sem tette rá a kezét.*


verse #7

Nemesei tisztábbak voltak a hónál,

fehérebbek a tejnél,

testük pirosabb volt, mint a korall,

termetük pedig, mint a zafír.*


verse #8

De most feketébb az ábrázatuk a koromnál,

nem ismerik meg őket az utcákon.

Bőrük a csontjukhoz tapad,

elszáradtak, mint a fa.


verse #9

Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg,

mint akik éhen pusztultak.

Mert azok átdöfve múltak ki,

ezek pedig a mező termésének hiánya miatt.


verse #10

Az érző szívű anyák

saját kezükkel főzték meg gyermekeiket,

hogy eledelük legyen

népem leányának romlása idején.


verse #11

Betöltötte haragját az Úr,

kiöntötte izzó haragját.

Tüzet gyújtott a Sionon,

megemésztette annak alapjait.


verse #12

Nem hitték a föld királyai,

sem a földkerekség lakói,

hogy a szorongató és az ellenség

be tud vonulni Jeruzsálem kapuin.


verse #13

Prófétáinak vétke,

papjainak bűne miatt lett ez,

akik igazak vérét ontották benne.


verse #14

Mint a vakok, úgy tántorogtak az utcákon,

vérrel bemocskolva, annyira,

hogy érinteni sem lehetett ruháikat.


verse #15

Térjetek ki, tisztátalan! – kiáltották feléjük.

Térjetek, térjetek ki, ne érintsetek!

Bizony elfutottak, elbujdostak a népek közé,

akik azt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig;*


verse #16

maga az Úr szórta szét őket!

Többé nem tekint rájuk,

mivel a papok személyét nem tisztelték,

a véneken nem könyörültek.


verse #17

Sóvárogva nézett szemünk segítség után, de hiába.

Őrtornyunkból figyelve várakoztunk

egy olyan népre, amely nem szabadított meg.


verse #18

Vadásztak lépéseinkre úgy,

hogy nem járhattunk utcáinkon.

Elközelgett a vég, beteltek napjaink,

bizony eljött számunkra a vég!


verse #19

Gyorsabbak voltak üldözőink

az égi sasoknál;

a hegyeken kergettek minket,

a pusztában ólálkodtak utánunk.


verse #20

Éltető leheletünk,

az Úr fölkentje foglyul esett vermükben,

akiről pedig azt gondoltuk,

árnyékában élhetünk a népek között.


verse #21

Vigadozz és örülj, Edóm leánya,

aki Úc földjén laksz,

de még hozzád kerül a pohár,

és te is megrészegülsz, és pőrére vetkőzöl.


verse #22

Eltöröltetik büntetésed, Sion leánya,

nem visznek száműzetésbe többé.

De a te álnokságodat, Edóm leánya,

megbünteti az Úr, és fölfedi

bűneidet.

Chapters:


Books