Jeremiás siralmai
4. fejezet
1. vers
Jaj, de meghomályosodott az arany,
elváltozott a szép színarany!
Kiszórták a szent hely köveit
minden utcasarokra.
2. vers
Sion drága fiait,
akik becsesebbek voltak, mint a színarany,
ó, csak cserépedénynek tekintették,
fazekas munkájának!
3. vers
Még a sakálok is odatartják emlőiket,
szoptatják fiaikat,
de népem leánya olyan kegyetlen,
mint a struccok a pusztában.
4. vers
A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt
a szomjúság miatt,
a kisdedek kenyeret kértek,
de nem volt, aki adott volna nekik.
5. vers
Akik pompás ételeket ettek,
éhen pusztultak az utcákon.
Akiket bíborban neveltek,
a szemétdombot ölelgetik.
6. vers
Bizony, nagyobb népem leányának bűne
Sodoma vétkénél,
amely egy pillanat alatt elveszett,
pedig senki sem tette rá a kezét.*
7. vers
Nemesei tisztábbak voltak a hónál,
fehérebbek a tejnél,
testük pirosabb volt, mint a korall,
termetük pedig, mint a zafír.*
8. vers
De most feketébb az ábrázatuk a koromnál,
nem ismerik meg őket az utcákon.
Bőrük a csontjukhoz tapad,
elszáradtak, mint a fa.
9. vers
Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg,
mint akik éhen pusztultak.
Mert azok átdöfve múltak ki,
ezek pedig a mező termésének hiánya miatt.
10. vers
Az érző szívű anyák
saját kezükkel főzték meg gyermekeiket,
hogy eledelük legyen
népem leányának romlása idején.
11. vers
Betöltötte haragját az Úr,
kiöntötte izzó haragját.
Tüzet gyújtott a Sionon,
megemésztette annak alapjait.
12. vers
Nem hitték a föld királyai,
sem a földkerekség lakói,
hogy a szorongató és az ellenség
be tud vonulni Jeruzsálem kapuin.
13. vers
Prófétáinak vétke,
papjainak bűne miatt lett ez,
akik igazak vérét ontották benne.
14. vers
Mint a vakok, úgy tántorogtak az utcákon,
vérrel bemocskolva, annyira,
hogy érinteni sem lehetett ruháikat.
15. vers
Térjetek ki, tisztátalan! – kiáltották feléjük.
Térjetek, térjetek ki, ne érintsetek!
Bizony elfutottak, elbujdostak a népek közé,
akik azt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig;*
16. vers
maga az Úr szórta szét őket!
Többé nem tekint rájuk,
mivel a papok személyét nem tisztelték,
a véneken nem könyörültek.
17. vers
Sóvárogva nézett szemünk segítség után, de hiába.
Őrtornyunkból figyelve várakoztunk
egy olyan népre, amely nem szabadított meg.
18. vers
Vadásztak lépéseinkre úgy,
hogy nem járhattunk utcáinkon.
Elközelgett a vég, beteltek napjaink,
bizony eljött számunkra a vég!
19. vers
Gyorsabbak voltak üldözőink
az égi sasoknál;
a hegyeken kergettek minket,
a pusztában ólálkodtak utánunk.
20. vers
Éltető leheletünk,
az Úr fölkentje foglyul esett vermükben,
akiről pedig azt gondoltuk,
árnyékában élhetünk a népek között.
21. vers
Vigadozz és örülj, Edóm leánya,
aki Úc földjén laksz,
de még hozzád kerül a pohár,
és te is megrészegülsz, és pőrére vetkőzöl.
22. vers
Eltöröltetik büntetésed, Sion leánya,
nem visznek száműzetésbe többé.
De a te álnokságodat, Edóm leánya,
megbünteti az Úr, és fölfedi
bűneidet.
Könyvek
