Jeremiás siralmai
capítulo 4
verso 1
Jaj, de meghomályosodott az arany,
elváltozott a szép színarany!
Kiszórták a szent hely köveit
minden utcasarokra.
verso 2
Sion drága fiait,
akik becsesebbek voltak, mint a színarany,
ó, csak cserépedénynek tekintették,
fazekas munkájának!
verso 3
Még a sakálok is odatartják emlőiket,
szoptatják fiaikat,
de népem leánya olyan kegyetlen,
mint a struccok a pusztában.
verso 4
A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt
a szomjúság miatt,
a kisdedek kenyeret kértek,
de nem volt, aki adott volna nekik.
verso 5
Akik pompás ételeket ettek,
éhen pusztultak az utcákon.
Akiket bíborban neveltek,
a szemétdombot ölelgetik.
verso 6
Bizony, nagyobb népem leányának bűne
Sodoma vétkénél,
amely egy pillanat alatt elveszett,
pedig senki sem tette rá a kezét.*
verso 7
Nemesei tisztábbak voltak a hónál,
fehérebbek a tejnél,
testük pirosabb volt, mint a korall,
termetük pedig, mint a zafír.*
verso 8
De most feketébb az ábrázatuk a koromnál,
nem ismerik meg őket az utcákon.
Bőrük a csontjukhoz tapad,
elszáradtak, mint a fa.
verso 9
Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg,
mint akik éhen pusztultak.
Mert azok átdöfve múltak ki,
ezek pedig a mező termésének hiánya miatt.
verso 10
Az érző szívű anyák
saját kezükkel főzték meg gyermekeiket,
hogy eledelük legyen
népem leányának romlása idején.
verso 11
Betöltötte haragját az Úr,
kiöntötte izzó haragját.
Tüzet gyújtott a Sionon,
megemésztette annak alapjait.
verso 12
Nem hitték a föld királyai,
sem a földkerekség lakói,
hogy a szorongató és az ellenség
be tud vonulni Jeruzsálem kapuin.
verso 13
Prófétáinak vétke,
papjainak bűne miatt lett ez,
akik igazak vérét ontották benne.
verso 14
Mint a vakok, úgy tántorogtak az utcákon,
vérrel bemocskolva, annyira,
hogy érinteni sem lehetett ruháikat.
verso 15
Térjetek ki, tisztátalan! – kiáltották feléjük.
Térjetek, térjetek ki, ne érintsetek!
Bizony elfutottak, elbujdostak a népek közé,
akik azt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig;*
verso 16
maga az Úr szórta szét őket!
Többé nem tekint rájuk,
mivel a papok személyét nem tisztelték,
a véneken nem könyörültek.
verso 17
Sóvárogva nézett szemünk segítség után, de hiába.
Őrtornyunkból figyelve várakoztunk
egy olyan népre, amely nem szabadított meg.
verso 18
Vadásztak lépéseinkre úgy,
hogy nem járhattunk utcáinkon.
Elközelgett a vég, beteltek napjaink,
bizony eljött számunkra a vég!
verso 19
Gyorsabbak voltak üldözőink
az égi sasoknál;
a hegyeken kergettek minket,
a pusztában ólálkodtak utánunk.
verso 20
Éltető leheletünk,
az Úr fölkentje foglyul esett vermükben,
akiről pedig azt gondoltuk,
árnyékában élhetünk a népek között.
verso 21
Vigadozz és örülj, Edóm leánya,
aki Úc földjén laksz,
de még hozzád kerül a pohár,
és te is megrészegülsz, és pőrére vetkőzöl.
verso 22
Eltöröltetik büntetésed, Sion leánya,
nem visznek száműzetésbe többé.
De a te álnokságodat, Edóm leánya,
megbünteti az Úr, és fölfedi
bűneidet.
Libros
