Mózes ötödik könyve
capítulo 1
verso 1
Ezeket a szavakat mondta Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tengerrel szemben, Párán és Tófel, Lábán és Hacérót és Dí-Záháb között.
verso 2
Tizenegy napi járóföld volt az út a Hórebtől, a Széír-hegyen át Kádés-Barneáig.
verso 3
A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján történt, hogy elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki felőlük,
verso 4
miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott Edrei mellett.
verso 5
Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:
verso 6
Az Úr, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.
verso 7
Forduljatok meg, induljatok, menjetek az emóriak hegyére és a vele szomszédos vidékekre, a mezőségre, a dombvidékre dél felé, a tenger partjára, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyamig.
verso 8
Íme, elétek adtam ezt a földet. Menjetek be, és vegyétek birtokba azt a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utánuk az ő utódaiknak adja.”
verso 9
Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni.
verso 10
Az Úr, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.
verso 11
Az Úr, a ti atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresére annak, ahányan most vagytok, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!
verso 12
Hogyan hordozhatnám egymagam a bajaitokat, terheiteket és peres ügyeteket?
verso 13
Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”
verso 14
Ti így feleltetek nekem: „Helyesen mondtad, hogy mit tegyünk.”
verso 15
Vettem tehát törzseitek főembereit, bölcs és ismert férfiakat, és elöljáróitokká tettem őket. Ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká minden törzsben.
verso 16
Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek mindenkinek az ügyében, akár testvéretekkel, akár jövevénnyel van dolgotok!
verso 17
Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené. Ami pedig nehéznek látszik nektek, hozzátok énelém, és én meghallgatom.”
verso 18
Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindent, amit tennetek kell.
verso 19
Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt a nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegye felé menve láttatok, ahogy megparancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk. Végül eljutottunk Kádés-Barneába.
verso 20
Ott azt mondtam nektek: „Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet nekünk ad az Úr, a mi Istenünk.
verso 21
Íme, eléd adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj föl, vedd birtokodba, amint megmondta neked az Úr, atyáid Istene. Ne félj, és meg ne rettenj!”
verso 22
Ti pedig mindnyájan hozzám jöttetek, és azt mondtátok: „Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, hogy melyiken menjünk föl, és a városok felől, amelyekbe be fogunk vonulni.”
verso 23
Tetszett nekem ez a beszéd, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.
verso 24
Ezek elindultak, és fölmentek a hegyvidékre, és eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték.
verso 25
Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták hozzánk. Hírt is hoztak nekünk, azt mondták: „Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.”
verso 26
Ti azonban nem akartatok fölmenni, hanem pártot ütöttetek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
verso 27
Zúgolódtatok a sátraitokban, és azt mondtátok: „Azért hozott ki bennünket az Úr Egyiptom földjéről, mert gyűlöl minket. Az emóriak kezébe akar adni minket, hogy elpusztítson.
verso 28
Hova mehetnénk?” Testvéreink megrettentették a szívünket, amikor azt mondták: „Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, a falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott!”
verso 29
Akkor azt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.
verso 30
Az Úr, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára;
verso 31
és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.”
verso 32
Mégsem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,
verso 33
aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.
verso 34
Mikor az Úr meghallotta beszédeteket, megharagudott, és megesküdött e szavakkal:
verso 35
„E gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
verso 36
Kivéve Kálébot, Jefunne fiát. Ő meglátja, és neki és fiainak adom azt a földet, amelyre lábát tette, mert tökéletesen követte az Urat.”
verso 37
Még rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: „Te sem mész be oda!
verso 38
Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda. Ezért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.
verso 39
De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó, és mi a gonosz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom, és ők veszik birtokba.
verso 40
Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.”
verso 41
Erre azt feleltétek nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen. Fölvonulunk és harcolunk, pontosan úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk!” És mindegyikőtök felövezte magát a maga harci eszközeivel, és készek voltatok fölmenni arra a hegyre.
verso 42
De az Úr azt mondta nekem: „Mondd meg nekik: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok, hogy meg ne verjenek ellenségeitek, mert nem vagyok köztetek.”
verso 43
Én elmondtam ezt nektek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsa ellen, vakmerősködtetek, és fölmentetek a hegyre.
verso 44
De kijöttek ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és űzőbe vettek, mint a méhek, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.
verso 45
Akkor visszatértetek onnan, és sírtatok az Úr színe előtt, de nem hallgatta meg a szavatokat, és nem figyelt rátok.
verso 46
Ezért kellett Kádésban olyan hosszú ideig laknotok.
Libros
