Mózes ötödik könyve
capítulo 10
verso 1
Abban az időben azt mondta nekem az Úr: Faragj magadnak két, az előbbiekhez hasonló kőtáblát, jöjj föl hozzám a hegyre, és csinálj faládát is.
verso 2
Fölírom rájuk az előző táblák igéit, amelyeket összetörtél, és tedd azokat a ládába.
verso 3
Készítettem tehát egy akáciafa ládát, és faragtam két, az előbbiekhez hasonló kőtáblát, és fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben.
verso 4
Ő pedig fölírta a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét, amelyet a hegyen mondott nektek az Úr a tűz közepéből a gyülekezés napján, és átadta nekem azokat az Úr.
verso 5
Én megfordultam, lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem, hogy ott legyenek, amint az Úr parancsolta nekem.
verso 6
Izráel fiai ezután elindultak Bené-Jaakán forrásaitól Mószérába. Ott halt meg Áron, és ott is temették el. Eleázár, a fia lett pappá helyette.
verso 7
Innen Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a bővizű patakok földjére.
verso 8
Abban az időben választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségládáját, és hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével, ahogy ezt máig is teszik.
verso 9
Ezért nem kapott örökséget Lévi a testvéreivel. Az Úr az ő öröksége, ahogyan megmondta neki az Úr, a te Istened.
verso 10
Én pedig ott álltam a hegyen úgy, mint annak előtte negyven nap és negyven éjjel. És meghallgatott engem az Úr akkor is, és nem akart elveszteni téged.
verso 11
Ezután azt mondta nekem az Úr: Menj, és indulj útnak a nép élén, hadd menjenek be, és hadd vegyék birtokba a földet, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, hogy nekik adom.
verso 12
Most pedig, ó, Izráel, mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, hogy mindenben az ő útjain járj, és szeresd őt, és tiszteld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.
verso 13
Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen!
verso 14
Íme, az Úréi, a te Istenedéi az egek és az egeknek egei, a föld és minden, ami azon van.
verso 15
De egyedül a ti atyáitokat kedvelte meg az Úr, hogy szeresse őket és utódaikat. Titeket választott ki valamennyi nép közül, ahogy ezt mindmáig láthatjátok.
verso 16
Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak.
verso 17
Mert az Úr, a ti Istenetek isteneknek Istene, és uraknak Ura. Nagy, hatalmas és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.
verso 18
Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.
verso 19
Szeressétek tehát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
verso 20
Az Urat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdj.
verso 21
Őt dicsérjed, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál.
verso 22
Atyáid hetvenen mentek le Egyiptomba, most pedig az Úr, a te Istened úgy megsokasított téged, mint az ég csillagait.
Libros
