Mózes ötödik könyve
capítulo 28
verso 1
Ha pedig szorgalmasan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden parancsolatát, amelyeket ma parancsolok neked, akkor e föld minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened.
verso 2
Rád száll mindez az áldás, és beteljesedik rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára.
verso 3
Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.
verso 4
Áldott lesz méhed gyümölcse és termőfölded gyümölcse és jószágod ivadéka: teheneid fajzása és juhaid ellése.
verso 5
Áldott lesz kosarad és sütőteknőd.
verso 6
Áldott leszel, ha bejössz, és áldott leszel, ha kimész.
verso 7
Az Úr megfutamítja ellenségeidet, akik rád támadnak. Egy úton jönnek ki ellened, és hét úton futnak el előled.
verso 8
Áldást parancsol az Úr a te csűreidre és mindenre, amire ráteszed kezed. Megáld téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyet ad neked.
verso 9
Az Úr felkészít téged magának szent népévé, ahogy megesküdött neked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz.
verso 10
És megérti majd a föld minden népe, hogy az Úr nevéről neveznek, és félnek tőled.
verso 11
Bővelkedővé tesz téged az Úr minden jóban: méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében azon a földön, amely felől megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja azt.
verso 12
Megnyitja neked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földedre alkalmas időben, és megáldja kezed minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem szorulsz kölcsönre.
verso 13
Fejjé tesz téged az Úr, nem pedig farokká, és mindinkább feljebb való leszel, nem pedig alább való, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket ma parancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd;
verso 14
és ha nem térsz el se jobbra, se balra egyetlen igétől sem, amelyet parancsolok neked, és nem jársz más istenek után, hogy azokat tiszteld.
verso 15
Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek a szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma parancsolok neked, reád szállnak mindezek az átkok, és beteljesednek rajtad.
verso 16
Átkozott leszel a városban, és átkozott a mezőn.
verso 17
Átkozott lesz kosarad és sütőtekenőd.
verso 18
Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse, teheneid fajzása és juhaid ellése.
verso 19
Átkozott leszel bejöveteledben, és átkozott leszel kimeneteledben.
verso 20
Átkot, romlást és veszedelmet bocsát rád mindenben az Úr, amit kezdesz vagy cselekszel, míg végül eltöröl, és míg végül hirtelen elveszel cselekedeteid gonoszsága miatt, amiért elhagytál engem.
verso 21
Döghalált hoz rád az Úr, míg végül elemészt azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen.
verso 22
Megver az Úr sorvadással, hidegleléssel, gyulladással, lázzal, aszállyal, szárazsággal és ragyával. Mindez addig üldöz téged, míg csak el nem veszel.
verso 23
A fejed fölött levő ég rézzé, a lábad alatt levő föld pedig vassá válik.
verso 24
Eső helyett az Úr port és hamut hint földedre, és az addig hull az égből, amíg csak el nem pusztulsz.
verso 25
Megszalaszt téged az Úr ellenségeid előtt. Egy úton mész ki ellene, és hét úton futsz előle, és a föld minden országának elrettentő példa leszel.
verso 26
Holttested eledele lesz minden égi madárnak és a föld vadjainak, és nem lesz, aki elűzze azokat.
verso 27
Megver téged Isten egyiptomi fekéllyel, kiütéssel, varral és viszketegséggel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.
verso 28
Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és megzavarodott szívvel.
verso 29
Tapogatózni fogsz világos délben, ahogy a vak tapogat a sötétben. Szerencsétlen leszel utaidban, elnyomott és kifosztott minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson.
verso 30
Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi hál vele. Házat építesz, de nem te laksz benne. Szőlőt ültetsz, de nem te veszed hasznát.
verso 31
Ökrödet szemed láttára vágják le, és nem eszel belőle. Szamaradat elrabolják tőled, és nem kerül vissza hozzád. Juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki.
verso 32
Fiaidat és leányaidat más népnek adják, és a szemed csak néz és epekedik utánuk egész nap, de nem lesz erő a kezedben.
verso 33
Földed gyümölcsét és minden fáradságos szerzeményedet olyan nép emészti föl, amelyet nem ismertél, sőt elnyomott és megnyomorított leszel minden időben.
verso 34
Megtébolyodsz a látványtól, amelyet látnod kell szemeiddel.
verso 35
Megver téged az Úr gonosz kelésekkel a térdeden és a combodon, amelyekből ki nem gyógyulhatsz, talpadtól fogva a koponyádig.
verso 36
Az Úr olyan nép közé visz el téged és királyodat, amelyet magad fölé emelsz, amelyet nem ismertél se te, sem atyáid, és ott más isteneknek fogsz szolgálni: fának és kőnek.
verso 37
Iszonyattá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden népnél, amelyek közé elűz téged az Úr.
verso 38
Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felemészti azt a sáska.
verso 39
Szőlőt ültetsz, és műveled azt, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azt a féreg.
verso 40
Minden határodban lesz olajfád, de nem kened magadat olajjal, mert olajfád gyümölcse lehull.
verso 41
Fiakat és leányokat nemzel, de nem lesznek a tieid, mert fogságra jutnak.
verso 42
Minden fádat és földed minden gyümölcsét megemészti a sáska.
verso 43
A köztetek élő jövevény egyre feljebb emelkedik, te pedig egyre alább hanyatlasz.
verso 44
Ő fog neked kölcsönadni, és nem te kölcsönzöl neki. Ő fej lesz, te pedig farok leszel.
verso 45
És ezek az átkok mind reád szállnak, üldöznek téged, és beteljesednek rajtad, míg csak el nem pusztulsz, mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek a szavára, hogy megtartottad volna parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked,
verso 46
és rajtad és utódaidon lesznek intő jelül és csoda gyanánt mindörökké.
verso 47
Mivelhogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, amikor mindenben bővelkedtél,
verso 48
éhen, szomjan, mezítelen és mindennek szűkében szolgálod majd ellenségeidet, akiket rád bocsát az Úr, és vasigát vet a nyakadra, míg csak el nem pusztít téged.
verso 49
Rád küld az Úr messziről, a föld széléről egy olyan népet, amely úgy repül, mint a sas, olyan népet, amelynek nyelvét nem érted.
verso 50
Vad tekintetű népet, amely nem tiszteli az idős embert, és a gyermeknek sem kegyelmez.
verso 51
És fölemészti jószágod tenyészését és földed gyümölcsét, míg csak ki nem pusztulsz. Nem hagy neked a gabonádból, borodból, olajodból és teheneid fajzásából, juhaid elléséből, míg csak ki nem pusztít téged.
verso 52
Megszáll téged minden városodban, egész földeden, míg csak le nem omlanak magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol. Megszáll téged minden városodban, egész országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
verso 53
Megeszed méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket az Úr, a te Istened ad neked a megszállás és szorongattatás alatt, amellyel szorongat téged ellenséged.
verso 54
Közületek a legelkényeztetettebb férfi is irigy szemmel tekint testvérére, szeretett feleségére és a még megmaradt fiaira,
verso 55
hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiai húsából, amelyet eszik, mert semmi egyebe sem marad a megszállás és szorongattatás idején, amikor szorongatja ellenséged minden városodat.
verso 56
A köztetek levő finnyás és elkényeztetett asszony, aki meg se próbálta lábát a földre tenni elpuhultságában és finnyásságában, irigyen tekint szeretett férjére, fiára, leányára
verso 57
méhlepénye miatt, amely elmegy tőle, és gyermekei miatt, akiket megszül. Mert titokban megeszi ezeket, amikor mindenből kifogy a megszállás és szorongattatás alatt, amellyel megszorongat téged ellenséged a városaidban.
verso 58
Ha nem tartod meg és nem teljesíted e törvény minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, hogy féljed e dicsőséges és félelmes nevet, az Úrét, Istenedét,
verso 59
akkor az Úr rendkívüli csapásokkal sújt téged és utódaidat: nagy és tartós csapásokkal, gonosz és tartós betegségekkel.
verso 60
Rád hozza Egyiptom minden nyavalyáját, rád ragadnak azok, amelyektől irtóztál.
verso 61
Mindazokat a betegségeket és csapásokat is, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, rád hozza az Úr, amíg csak ki nem pusztulsz.
verso 62
Kevesen maradtok meg ti, akik azelőtt oly sokan voltatok, mint az ég csillagai, mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára.
verso 63
Ahogy örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek, és megsokasított benneteket, úgy fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy elveszt és kipusztít titeket. Ki lesztek gyomlálva arról a földről, amelyre bementek, hogy a tietek legyen.
verso 64
Szétszór az Úr minden nép közé a föld egyik végétől a föld másik végéig, és ott más isteneknek fogsz szolgálni, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek: fának és kőnek.
verso 65
De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz lábadnak nyugalma, mert rettegő szívet, epekedő szemet és sóvárgó lelket ad ott neked az Úr.
verso 66
Egy hajszálon függ az életed, rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem lesz biztonságban az életed.
verso 67
Reggel azt mondod: Bárcsak este volna már! Este pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert nagyon retteg a szíved amiatt, amit a szemed lát.
verso 68
Visszavisz téged az Úr Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondtam neked, hogy nem fogod többé látni. Ott majd áruljátok magatokat ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, aki megvegyen.
Libros
