Mózes ötödik könyve
capítulo 11
verso 1
Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő törvényét, rendelkezéseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.
verso 2
Gondoljátok meg ma, mert nem fiaitokkal beszélek, akik nem ismerik és nem látták az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,
verso 3
jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban vitt véghez a fáraón, az egyiptomiak királyán és egész földjén;
verso 4
amiket tett az egyiptomiak seregével, lovaival és szekereivel, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek titeket, és elveszejtette őket az Úr mindmáig;
verso 5
amit a pusztában tett veletek, amíg e helyre nem érkeztetek;
verso 6
és amit Dátánnal és Abirámmal, Eliábnak, Rúben fiának fiaival cselekedett, amikor a föld megnyitotta a száját, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, amely az övék volt egész Izráelben.
verso 7
Saját szemetekkel láttátok az Úr minden nagy tettét, amelyet véghez vitt.
verso 8
Tartsátok meg tehát mindazt a parancsolatot, amit ma parancsolok nektek, hogy megerősödjetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy a tietek legyen.
verso 9
És hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
verso 10
Mert az a föld, ahová most bemész, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ahol elvetetted a magot és a lábaddal kellett öntöznöd, mint a veteményeskertet.*
verso 11
Hanem az a föld, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égi eső itatja.
verso 12
Annak a földnek az Úr, a te Istened viseli gondját, mindenkor szemmel tartja az Úr, a te Istened az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.
verso 13
Ezért ha valóban engedelmeskedtek parancsolataimnak, amelyeket ma parancsolok nektek, és ha az Urat, a ti Isteneteket szeretitek, és neki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből,
verso 14
akkor esőt adok földetekre alkalmas időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd gabonádat, borodat és olajodat.
verso 15
Füvet is adok a meződre állataidnak, és te is ehetsz és megelégedhetsz.
verso 16
Ezért vigyázzatok, hogy szíveteket meg ne csalja valami, és el ne tévelyedjetek, ne tiszteljetek más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.
verso 17
Különben az Úr haragja föllángol ellenetek, bezárja az eget, hogy ne legyen eső, és a föld ne teremje meg gyümölcsét. És hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az Úr ad nektek.
verso 18
Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek jelül a kezetekre, és legyen homlokkötőül a szemetek fölött.
verso 19
Tanítsátok meg rájuk fiaitokat, beszélj róluk, amikor otthon ülsz, amikor úton jársz, amikor fekszel, és amikor fölkelsz.
verso 20
Írd föl őket házad ajtófélfáira és kapuidra,
verso 21
hogy hosszú ideig éljetek ti és fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött.
verso 22
Ha híven megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és ezek szerint éltek, ha szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, ha mindig az ő útján jártok, és őhozzá ragaszkodtok,
verso 23
akkor kiűzi az Úr a nemzeteket előletek, és úrrá lesztek nálatok nagyobb és erősebb nemzeteken.
verso 24
Minden hely, amelyet talpatok érint, tietek lesz a pusztától a Libánonig, és a folyótól, az Eufrátesz vizétől a nyugati tengerig terjed határotok.
verso 25
Senki nem állhat meg veletek szemben. Mert az Úr, a ti Istenetek félelmet és rettegést támaszt előttetek az egész föld színén, ahová léptek, ahogyan megmondta nektek.
verso 26
Lásd, áldást és átkot adok ma elétek!
verso 27
Áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket ma parancsolok nektek,
verso 28
átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek arról az útról, amelyet ma parancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.
verso 29
Amikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre bemész, hogy birtokba vedd, akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén.
verso 30
Ott vannak ezek a Jordánon túl, a nyugati út mögött, a kánaániak földjén, akik a síkságon laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyei mellett.
verso 31
Ti most átkeltek a Jordánon, bementek, és birtokba fogjátok venni azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. Tietek lesz, és lakni fogtok rajta,
verso 32
de vigyázzatok, hogy mind e rendelkezéseket és végzéseket teljesítsétek, amelyeket ma elétek adok.
Libros
