Júdás levele

verso 1

Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett és Jézus Krisztus megtartott:

verso 2

Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.

verso 3

Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösségről, szükségesnek tartottam buzdítóan írni, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.

verso 4

Mert belopódzott közétek néhány ember, akiknek már régóta meg van írva az ítélete. Istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, és az egyedüli Urat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.

verso 5

Emlékeztetni akarlak titeket – jóllehet egyszer már mindezt megismertétek –, hogy amikor az Úr a népet Egyiptom földjéről kiszabadította, azokat, akik nem hittek, később elpusztította.

verso 6

És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta.

verso 7

Amint Sodoma és Gomora és a körülöttük levő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és idegen test után jártak, intő példa gyanánt vannak előttünk, örök tűz büntetését szenvedik.

verso 8

Mégis ezekhez hasonlóan ezek az álmodozók a testet beszennyezik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.

verso 9

Pedig Mihály főangyal, amikor az ördöggel vitatkozott Mózes teste fölött, nem mert rá káromló ítéletet mondani, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged az Úr!

verso 10

Ezek pedig azokat káromolják, amiket nem ismernek, amiket pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, azok által elpusztulnak.

verso 11

Jaj nekik, mert a Kain útján indultak el, bérért Bálám tévelygésére adták magukat, és Kóré lázadásával vesztek el.

verso 12

Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, szemérmetlenül veletek lakmároznak, hizlalják magukat. Víztelen, szél sodorta fellegek, késő őszi, gyümölcstelen, kétszer kipusztult és tőből kiszaggatott fák,

verso 13

tengerek megvadult habjai, saját szégyenüket tajtékozók, tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.

verso 14

Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól fogva a hetedik volt: Íme, eljött az Úr sok ezer szentjével,

verso 15

hogy ítéletet tartson mindenki felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelen tettéért, amelyet elvetemülten elkövetett, és minden durva beszédért, amelyet az istentelen bűnösök ellene szóltak.

verso 16

Ezek zúgolódók, panaszkodók, a maguk kívánságai szerint járók, szájuk nagyokat szól, haszonlesésből embereknek hízelegnek.

verso 17

Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak,

verso 18

mert azt mondták, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen kívánságaik szerint járnak.

verso 19

Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, akikben nincs meg a Lélek.

verso 20

Ti pedig, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által,

verso 21

tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmát az örök életre.

verso 22

Könyörüljetek azokon, akik kételkednek,

verso 23

a tűzből kiragadva mentsétek meg őket, másokon pedig félelemmel könyörüljetek, utálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett.

verso 24

Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel,

verso 25

az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és hatalom mostantól fogva mindörökké. Ámen.

Capítulos:

1