Jóel próféta könyve

Capítulos:

1 2 3

verso 1

Az Úr szava, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.

verso 2

Vének, halljátok ezt,
és figyeljen a föld minden lakója!
Történt-e ilyen a ti időtökben
vagy a ti atyáitok idejében?

verso 3

Beszéljétek el fiaitoknak,
és fiaitok beszéljék el az ő fiaiknak
és azoknak fiai a következő nemzedéknek!

verso 4

Amit a hernyó meghagyott,
megette a sáska.
Amit a sáska meghagyott,
megette a szöcske,
és amit a szöcske meghagyott,
megette a cserebogár.

verso 5

Ébredjetek föl, részegesek, és sírjatok,
jajgassatok mind, ti borivók, a mustért,
mert elvétetett az a szátoktól!

verso 6

Mert egy nép tört országomra,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogai, mint az oroszlán fogai,
és tépőfogai, mint a nőstény oroszláné.

verso 7

Pusztává tette szőlőmet,
letördelte fügefáimat,
mezítelenre hántotta és széjjelszórta,
fehérlenek az ágai.

verso 8

Keseregj, mint a hajadon,
aki gyászba öltözött ifjúsága jegyeséért.

verso 9

Kifogyott az étel- és italáldozat
az Úr házából,
gyászolnak a papok, az Úr szolgái.

verso 10

Elpusztult a mező, gyászol a föld,
mert elpusztult a gabona,
kiszáradt a must, kiapadt az olaj.

verso 11

Szégyenkezzetek, ti szántóvetők,
jajgassatok, szőlőművesek
a búzáért és az árpáért,
mert elveszett a mezőn az aratnivaló!

verso 12

Elszáradt a szőlőtő, elhervadt a fügefa.
A gránátalmafa, a datolyafa és az almafa
meg a mező minden gyümölcsfája kiszáradt.
Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül.

verso 13

Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti papok!
Jajgassatok, ti oltár szolgái!
Jöjjetek, és háljatok gyászruhában,
Istenem szolgái,
mert megszűnt az étel- és italáldozat
Istenetek házában.

verso 14

Szenteljetek böjtöt,
hirdessetek ünnepet!
Gyűjtsétek össze a véneket,
a föld minden lakosát
az Úrnak, a ti Isteneteknek házába,
és kiáltsatok az Úrhoz!

verso 15

Jaj, micsoda nap!
Bizony közel van az Úr napja,
és mint a pusztítás,
úgy jön el a Mindenhatótól.

verso 16

Hát nem a szemünk láttára
veszett ki az élelem,
az öröm és vigasság
Istenünk házából?

verso 17

Elszáradt a mag a barázdákban,
kiürültek a magtárak,
összedőltek a csűrök,
mert kiszáradt a gabona.

verso 18

Mint nyög a jószág!
Nyugtalankodnak a marhacsordák,
mert nincs legelőjük,
bűnhődnek még a juhnyájak is!

verso 19

Hozzád kiáltok, Uram,
mert tűz emésztette meg a puszta legelőit,
és láng perzselte meg a mező minden fáját.

verso 20

A mező állatai is szomjaznak téged,
mert kiszáradtak a folyóvizek,
és tűz emésztette meg a puszta legelőit.

Capítulos:

1 2 3