Malakiás próféta könyve
capítulo 1
verso 1
Jövendölés. Az Úr szava Izráel ellen, Malakiás által.
verso 2
Szeretlek benneteket – ezt mondja az Úr –, de ti azt kérditek: Miből látható, hogy szeretsz minket? Ugye Ézsau testvére volt Jákóbnak? – mondja az Úr. – És Jákóbot szerettem,
verso 3
Ézsaut ellenben gyűlöltem. Hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig a pusztai sakálokévá.
verso 4
Ha azt mondja Edóm: Összetörtek bennünket, de építsük újjá a romokat – így szól a Seregek Ura –; ők építenek, de én lerontom. Az istentelenség országának nevezik őket, s olyan népnek, amelyre örökké haragszik az Úr.
verso 5
Saját szemetekkel látjátok ezt, és ti magatok is mondjátok: Nagy az Úr Izráel határán túl is!
verso 6
A fiú tiszteli atyját, a szolga is az urát. Ha pedig én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én Úr vagyok, hol az irántam való félelem? Azt mondja a Seregek Ura nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet, és azt kérditek: Mivel vetettük meg nevedet?
verso 7
Tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra, és azt kérditek: Mivel tettük tisztátalanná? Azzal, hogy azt mondjátok, az Úr asztala semmibe vehető.
verso 8
Hogyha vakot hoztok áldozatul: nem bűn-e az? Vagy ha sántát hoztok és betegest: nem bűn-e az? De vidd csak azt a fejedelmednek: vajon kedvesen fogad-e, vagy rád tekint-e? – ezt mondja a Seregek Ura.
verso 9
Most azért esedezzetek Isten színe előtt, hogy könyörüljön meg rajtunk! Kedvesen fogadhatja-e kezetekből az ilyen ajándékokat? – kérdezi a Seregek Ura.
verso 10
Bárcsak bezárná valaki közületek a templomajtót, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nem telik kedvem bennetek – ezt mondja a Seregek Ura –, az ételáldozat sem kedves nekem a kezetekből!
verso 11
Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között, és mindenhol tömjénnel és tiszta ételáldozattal áldoznak nevemnek. Bizony nagy az én nevem a népek között – ezt mondja a Seregek Ura.
verso 12
Ti viszont meggyalázzátok azt, amikor azt mondjátok: Az Úr asztala tisztátalanná tehető semmirevaló terménnyel és eledellel.
verso 13
És azt mondjátok: Íme, milyen fáradság! És még lihegtek is közben – ezt mondja a Seregek Ura. Pedig rabolt állatot hoztok, meg sántát és betegest. Ezt hozzátok áldozatul, de hát kedves-e ez a kezetekből? – így szól az Úr.
verso 14
Átkozott az álnok! Van ugyan a nyájában hím állat, és fogadalmat is tesz, mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig én nagy király vagyok – ezt mondja a Seregek Ura –, és félelmetes az én nevem a népek között!
Libros
