Példabeszédek könyve
capítulo 1
verso 1
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei
verso 2
a bölcsesség és erkölcs tanulására,
az értelmes beszéd megértésére.
verso 3
Okos intésként, igazságnak, ítéletnek
és becsületességnek megnyerésére szolgál,
verso 4
hogy az egyszerű emberek eszességet,
az ifjak tudást és meggondolást kapjanak.
verso 5
Hallja ezt a bölcs, és növelje tudását,
és az értelmes helyes tanácsokra tegyen szert,
verso 6
hogy megértse a példabeszédeket és példázatokat,
a bölcsek beszédeit és találós meséit.
verso 7
Az Úrnak félelme az ismeret kezdete.
A bölcsességet és erkölcsi tanítást
csupán a bolondok vetik meg.
verso 8
Hallgasd, fiam, apád erkölcsi tanítását,
és anyád oktatását ne hagyd el!
verso 9
Mert kedves ékesség lesz az a fejednek,
és aranylánc a nyakadra.
verso 10
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani,
ne engedj nekik!
verso 11
Ha azt mondják: „Gyere velünk,
álljunk lesben a vérontásra,
settenkedjünk az ártatlan után ok nélkül!
verso 12
Nyeljük el őket élve, mint a sír és
egészen úgy, mint akik a mélységbe szálltak;
verso 13
és szerezzünk mindenféle drága kincset,
töltsük meg házainkat zsákmánnyal!
verso 14
Végy részt köztünk a sorsvetésben,
és közös erszényünk legyen mindnyájunknak!”,
verso 15
fiam, ne járj ezekkel egy úton,
tartsd vissza a lábad ösvényüktől,
verso 16
mert lábuk a gonosz felé fut,
és vérontásra siet.
verso 17
Mert hiába vetik ki a hálót
minden szárnyas szeme láttára:
verso 18
a maguk vére árán ólálkodnak,
saját lelkük kárára állnak lesben.
verso 19
Ilyen az útja minden kapzsi embernek:
a saját életét veszíti el.
verso 20
A bölcsesség kint kiált szerteszét,
az utcákon hallatja szavát.
verso 21
Lármás utcasarkokon kiált
a kapuk bejáratánál,
a városban mondja beszédeit.
verso 22
Meddig szeretitek, ó, ti együgyűek, az együgyűséget,
és meddig gyönyörködnek a csúfolók a csúfolódásban,
és meddig gyűlölik a balgák a tudományt?
verso 23
Térjetek meg dorgálásomra!
Íme, kiárasztom rátok lelkemet,
tudtotokra adom beszédeimet.
verso 24
Mivel hívtalak titeket, és vonakodtatok,
kiterjesztettem kezemet, de senki sem figyelt;
verso 25
elhagytátok minden tanácsomat,
és feddésemmel nem törődtetek,
verso 26
ezért én is nevetek nyomorúságotokon,
kicsúfollak, amikor eljön az, amitől féltek.
verso 27
Mikor eljön az, amitől féltek, mint a vihar,
és nyomorúságotok, mint a forgószél, elközelget;
amikor eljön reátok a nyomorúság és a szorongattatás,
verso 28
akkor majd segítségül hívnak engem,
de nem hallgatom meg őket;
keresnek engem, de nem találnak meg.
verso 29
Azért, mert gyűlölték a tudományt,
és nem az Úr félelmét választották.
verso 30
Nem engedtek tanácsomnak,
megvetették minden feddésemet.
verso 31
Útjuk gyümölcséből esznek,
és saját tanácsukkal laknak jól.
verso 32
Mert az együgyűeket pártosságuk öli meg,
és a balgákat önteltségük veszti el.
verso 33
Aki pedig rám hallgat, biztonságban lakik,
és nyugalomban él, mert nem kell félnie a gonosztól.
Libros
