Példabeszédek könyve
capítulo 30
verso 1
Ágúrnak, a masszái Jáke fiának beszédei. Prófécia, melyet ő Itiélnek, Itiélnek és Ukálnak mondott.*
verso 2
Minden embernél tudatlanabb vagyok,
és nincs bennem emberi értelem.
verso 3
Nem tanultam bölcsességet,
de a Szent tudományát ismerem.
verso 4
Ki ment föl az égbe, és ki szállt le onnan?
Ki fogta össze markába a szelet?
Ki kötötte köntösébe a vizet?
Ki szabta meg a föld minden határát?
Tudod-e, mi a neve, és mi a fiának neve?
verso 5
Istennek minden beszéde igen tiszta,
és pajzsa ő a hozzá folyamodóknak.
verso 6
Ne tégy hozzá beszédéhez,
hogy meg ne feddjen téged,
és hazuggá ne légy.
verso 7
Két dolgot kérek tőled,
mielőtt meghalok,
ne tagadd meg tőlem!
verso 8
A hiábavaló és hazug beszédet
messze távolítsd tőlem.
Se szegénységet, se gazdagságot
ne adj nekem:
táplálj engem hozzám illő eledellel,
verso 9
hogy megelégedve meg ne tagadjalak,
és azt ne mondjam: kicsoda az Úr?
Szegénységre se hagyj jutnom,
hogy ne lopjak,
és meg ne vessem Istenem nevét!
verso 10
Ne rágalmazd a szolgát az ura előtt,
hogy meg ne átkozzon,
és bűnhődnöd ne kelljen.
verso 11
Van olyan népség,
amelyik átkozza apját,
és anyját sem áldja.
verso 12
Van olyan népség,
amely tisztának tartja magát,
pedig rútságából nem tisztult meg.
verso 13
Van olyan népség,
amely kevély szemű,
és tekintetét magasra emeli!
verso 14
Van olyan népség,
amelyiknek fogai fegyverek,
és amelynek zápfogai kések,
hogy fölfalják a szegényeket e földről,
és a szűkölködőket az emberek közül.
verso 15
Két lánya van a piócának:
add ide, add ide!
Ez a három nem lakik jól,
sőt négyen nem mondják, hogy elég:
verso 16
a sír és a meddő asszony,
a föld, mely nem telik meg vízzel,
és a tűz, amely sosem mondja: elég!
verso 17
Aki kicsúfolja apját,
vagy megelégeli az anyja iránti engedelmességet,
annak szemét kivájják a völgyben lévő hollók,
és megeszik a sasfiókák.
verso 18
E három megfoghatatlan előttem,
és e négy dolgot nem tudom:
verso 19
a sas útját az égben,
a kígyó útját a kősziklán,
a hajó útját a mély tengeren
és a férfi útját a leánnyal.
verso 20
Ilyen a parázna asszony útja:
eszik, azután megtörli száját, és azt mondja:
„Nem tettem semmi rosszat.”
verso 21
Három dolog miatt rendül meg a föld,
és négyet nem szenvedhet el:
verso 22
a szolgát, ha uralkodik, a bolondot,
mikor jóllakik kenyérrel,
verso 23
a gyűlölt asszonyt, ha mégis férjhez megy,
és a szolgálót, ha asszonya örököse lesz.
verso 24
Van négy apró állat a földön,
amelyek mégis nagyon bölcsek:
verso 25
a hangyák népe erőtlen,
mégis megkeresik nyáron a maguk táplálékát;
verso 26
a mormoták népe nem hatalmas,
mégis kősziklára építik házukat;
verso 27
a sáskáknak nincs királyuk,
mégis mindnyájan szép rendben vonulnak ki;
verso 28
a gyíkot kézzel megfoghatod,
mégis ott van a királyok palotáiban.
verso 29
Hárman vannak, akik szépen járnak,
sőt négyen, akik jól haladnak:
verso 30
az oroszlán, amely hatalmas a vadak között,
és nem fut el senki elől;
verso 31
a harcra fölszerszámozott ló
vagy a kecskebak
és a serege élén álló király.*
verso 32
Ha olyan bolond voltál,
hogy fölfuvalkodtál, vagy gonoszt terveztél,
tedd szádra a kezedet.
verso 33
Mert aki tejet köpül, vajat csinál;
és aki erősen fújja ki az orrát,
vért hoz ki belőle;
aki pedig haragot szít,
az viszályt kelt.
Libros
