Királyok első könyve
capítulo 1
verso 1
Amikor Dávid király élemedett korú ember lett, takarókba burkolták, mégsem tudott fölmelegedni.
verso 2
Akkor azt mondták neki a szolgái: Keresni kell uramnak, a királynak egy szűz leányt, legyen ő a király körül, ápolja, és aludjék karjai között, és melegítse föl uramat, a királyt.
verso 3
Azért egy szép leányt kerestek Izráel egész földjén. Rátaláltak a Súném városából való Abiságra, és elhozták a királyhoz.
verso 4
A leány igen szép volt, és a királyt ápolta, és szolgált neki. De a király nem ismerte őt.
verso 5
Adónijjá, Haggít fia pedig elbízta magát, és ezt mondta: Én fogok uralkodni! Szerzett magának szekereket, lovasokat és ötven előtte futó férfit.
verso 6
Apja soha nem rótta fel neki, hogy miért tesz ilyet. Ő pedig igen szép férfi volt, Haggít szülte Dávidnak Absolon után.
verso 7
Beszélt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, akik követték Adónijját, és segítették őt.
verso 8
De Cádók pap meg Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei és Réi meg Dávid erős vitézei nem álltak Adónijjá mellé.
verso 9
Mikor pedig Adónijjá áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és hizlalt borjúkból a Zóhelet-kősziklánál, a Rógél-forrás mellett, meghívta minden testvérét, a királyfiakat és a király szolgálatában álló összes júdabelit.
verso 10
De Nátán prófétát, Benáját, az erős vitézeket és Salamont, a testvérét nem hívta meg.
verso 11
Akkor így szólt Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad-e, hogy Adónijjá, Haggít fia uralkodik, és urunk, Dávid nem tud róla semmit?
verso 12
Jöjj hát, hadd adjak neked tanácsot, hogy megmentsd az életedet és fiadnak, Salamonnak az életét.
verso 13
Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te esküvel azt ígérted szolgálóleányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül az én trónomra. Miért uralkodik hát Adónijjá?
verso 14
Mialatt még te ott a királlyal beszélsz, íme, én is bemegyek utánad, és megerősítem, amit mondtál.
verso 15
Erre bement Betsabé a királyhoz a hálószobába. A király pedig már igen öreg volt, és a súnémi Abiság szolgált a királynak.
verso 16
Fejet hajtott Betsabé, és meghajolt a király előtt. A király megkérdezte: Mit kívánsz?
verso 17
Betsabé így felelt neki: Édes uram, így esküdtél meg az Úrra, a te Istenedre szolgálóleányodnak: Salamon, a te fiad uralkodik utánam, és ő ül az én trónomra.
verso 18
Íme, mégis Adónijjá lett királlyá. És te, uram, király, erről nem tudsz semmit.
verso 19
Mert ő ökrökkel és sok hizlalt marhával áldozott bőségesen, és vendégül hívta a király minden fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadinép parancsnokát. Csak szolgádat, Salamont nem hívta meg.
verso 20
Most még te vagy a király, uram! Egész Izráel népének szemei rád figyelnek, hogy add tudtukra, ki fog az én uramnak, a királynak a trónjára ülni őutána.
verso 21
Különben ha az én uram, a király atyáihoz tér majd, akkor engem és Salamon fiamat bűnösnek fognak tartani.
verso 22
És íme, mikor még a királlyal beszélt, megérkezett Nátán próféta.
verso 23
Bejelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Ő bement a király elé, meghajolt előtte, leborult arccal a földre,
verso 24
és ezt mondta: Uram, király, mondtad-e azt, hogy Adónijjá lesz utánad a király, és ő üljön a trónra?
verso 25
Mert ő ma elment, rengeteg ökröt és hízott marhát áldozott, és vendégségbe hívta az összes királyfit, a sereg parancsnokait és Ebjátár papot. Íme ők vele esznek és isznak, és immár azt kiáltották: Éljen Adónijjá király!
verso 26
Engem pedig, aki szolgád vagyok, nem hívott meg, sem Cádók papot, Benáját, Jójádá fiát és Salamont, a te szolgádat.
verso 27
Vajon uramtól, a királytól van-e ez a dolog, hogy nem tudattad szolgáiddal, hogy ki fog a trónra ülni az én uram, a király után?
verso 28
Dávid király így felelt: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a király elé, és megállt előtte.
verso 29
Akkor megesküdött a király, és azt mondta: Él az Úr, aki megszabadította lelkemet minden nyomorúságból,
verso 30
hogy amiképpen megesküdtem neked az Úrra, Izráel Istenére, és azt ígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül az én trónomra, meg is cselekszem a mai napon.
verso 31
Erre fejet hajtott Betsabé, arccal a földre borult, és a király előtt meghajolva ezt mondta: Éljen az én uram, Dávid király mindörökké!
verso 32
Azután azt mondta Dávid király: Hívjátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát. Erre azok bementek a király elé.
verso 33
A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamont, az én fiamat az öszvéremre, és vigyétek le őt Gihónba!
verso 34
Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje föl őt Izráel királyává! Majd fújjátok meg a kürtöket, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
verso 35
Azután vonuljatok föl onnan őutána, ő pedig jöjjön, üljön az én trónomra, és uralkodjék helyettem. Mert meghagytam neki, hogy ő legyen a fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.
verso 36
Akkor Benájá, Jójádá fia így felelt a királynak: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is.
verso 37
Ahogy vele volt az Úr az én urammal, a királlyal, úgy legyen Salamonnal is, és emelje magasabbra az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak trónusánál!
verso 38
Lement tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia, lementek a kerétiek és a pelétiek is, és fölültették Salamont Dávid király öszvérére és levitték Gihónba.
verso 39
Azután kihozta Cádók pap az olajosszarut a sátorból, és fölkente Salamont. Majd kürtöltek, és az egész nép ezt kiáltotta: Éljen Salamon király!
verso 40
Azután fölvonult utána az egész nép, és a nép sípolt, és oly nagyon ujjongott, hogy a föld is szinte meghasadt kiáltásuk zajától.
verso 41
Meghallotta ezt Adónijjá és összes vendége, akik nála voltak, amikor éppen befejezték a lakomát. Meghallotta Jóáb is a kürtölés szavát, és azt mondta: Miért van ez a zaj és mozgás a városban?
verso 42
Még beszélt, amikor íme, megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá azt mondta: Jöjj be, mert megbízható férfiú vagy, és bizonyára jó hírt mondasz.
verso 43
Jónátán pedig így felelt Adónijjának: Igen, a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá.
verso 44
Elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójádá fiát meg a kerétieket és a pelétieket, és őt a király öszvérére ültették.
verso 45
És Cádók pap Nátán prófétával együtt fölkente őt királlyá Gihónnál, és onnan vonultak föl nagy örömmel. Ettől zendült meg a város, ez az a zaj, amelyet hallottatok.
verso 46
Salamon immár ott is ül az ország trónján.
verso 47
A király szolgái is bementek, hogy áldják urunkat, Dávid királyt e szavakkal: Tegye Isten Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és emelje följebb az ő királyi székét a te trónusodnál. Akkor a király meghajolt a fekvőhelyén,
verso 48
és így szólt: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki a mai napon olyan utódot adott, aki szemem láttára ül a trónra.
verso 49
Akkor megrettentek, és fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghíva, és elment mindenki a maga útjára.
verso 50
Adónijjá azonban annyira félt Salamontól, hogy fölkelt, elfutott, és megragadta az oltár szarvait.
verso 51
Jelentették ezt Salamonnak: Íme, Adónijjá Salamon királytól való félelmében megfogta az oltár szarvait, és azt mondta: Esküdjék meg ma nekem Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel a szolgáját!
verso 52
Erre Salamon így szólt: Ha jóravaló lesz, egy hajszál sem esik le a fejéről, de ha gonoszság található benne, meg kell halnia.
verso 53
Ekkor Salamon király érte küldött, és elhozták őt az oltártól. Amikor megérkezett, meghajolt a király előtt. Salamon király ezt mondta: Menj haza.
Libros
