Királyok első könyve
capítulo 21
verso 1
Ezek után történt a következő dolog: a jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a háza mellett.
verso 2
Egyszer Aháb azt mondta Nábótnak: Add nekem a szőlődet, hogy veteményeskertem legyen, mert közel van a házamhoz, és neked annál jobb szőlőt adok érte; vagy ha inkább az tetszik neked, pénzben adom meg az árát.
verso 3
Nábót így felelt Ahábnak: Isten őrizzen, hogy neked adjam az atyáimtól maradt örökségemet!
verso 4
Akkor Aháb nagy bánattal és haraggal ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki e szavakkal: Nem adom neked az atyáimtól maradt örökséget. Lefeküdt az ágyára, arcát a fal felé fordította, és nem evett semmit.
verso 5
Odament hozzá a felesége, Jezábel, és azt mondta neki: Miért keseredett úgy meg a szíved, hogy nem eszel semmit?
verso 6
Ő így válaszolt: Mert beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki: Add nekem a szőlődet pénzért, vagy ha jobban tetszik, más szőlőt adok neked érte. Ő pedig azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet!
verso 7
Akkor ezt mondta neki Jezábel, a felesége: Hát nem te vagy Izráel királya? Kelj föl, egyél, és örvendezzen a szíved. Én majd neked adom a jezréeli Nábót szőlőjét.
verso 8
Akkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és főembereknek, akik Nábóttal egy városban laktak.
verso 9
A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére.
verso 10
Ültessetek vele szembe két istentelen embert, akik így tanúskodjanak ellene: Szidalmaztad Istent és a királyt. Azután vigyétek ki és kövezzétek meg, hogy meghaljon.
verso 11
És úgy cselekedtek a vének és a főemberek, akik az ő városában laktak, ahogy Jezábel megparancsolta nekik, és ahogy a nekik küldött levelekben megírta.
verso 12
Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették.
verso 13
Azután odajött a két istentelen ember, leültek vele szemben, és így tanúskodtak ezek az istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt: Nábót szidalmazta Istent és a királyt. Kivitték azért őt a városból, megkövezték, és meghalt.
verso 14
Azután megüzenték Jezábelnek: Nábótot halálra kövezték.
verso 15
Amikor meghallotta Jezábel, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Ahábnak: Kelj föl, és foglald el a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart neked pénzért odaadni; mert nem él már Nábót, hanem meghalt.
verso 16
Amikor meghallotta Aháb, hogy Nábót meghalt, fölkelt, hogy lemenjen a jezréeli Nábót szőlőjébe, és elfoglalja.
verso 17
Akkor így szólt az Úr szava a tisbei Illéshez:
verso 18
Kelj föl, és menj Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik. Íme, ott van Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy elfoglalja.
verso 19
Mondd neki: Így szól az Úr: „Öltél, és a birtokot is elfoglaltad?” Majd így szólj neki: Ezt mondja az Úr: „Ugyanazon a helyen, ahol fölnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják föl a te véredet is!”
verso 20
Aháb így felelt Illésnek: Megint rám találtál, ellenségem? Ő azt mondta: Rád találtam, mert mindenestül arra adtad magadat, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemében.
verso 21
Íme, veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek, és kiirtom Izráelből Aháb utódait, a szolgát és a szabadot is.
verso 22
Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát azért, mert haragra ingereltél engem, és mert bűnbe vitted Izráelt.
verso 23
Jezábel felől pedig így szólt az Úr: Az ebek eszik meg Jezábelt Jezréel kőfalánál.
verso 24
Azt, aki Aháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg, azt pedig, aki a mezőn hal meg, az égi madarak.
verso 25
Mert bizony nem volt olyan, mint Aháb, aki arra adta volna magát, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemében felesége, Jezábel ösztönzésére.
verso 26
Mert igen utálatos dolgokat művelt. A bálványokat követte, teljesen úgy, ahogy az emóriak cselekedtek, akiket az Úr kiűzött Izráel fiai elől.
verso 27
Mikor pedig meghallotta Aháb e beszédeket, megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, böjtölt, zsákruhában hált, és nagy alázatossággal járt-kelt.
verso 28
Akkor így szólt az Úr a tisbei Illéshez:
verso 29
Nem láttad-e, hogy Aháb hogy megalázta magát előttem? Mivel pedig megalázta magát előttem, nem hozom rá a veszedelmet az ő életében, hanem csak a fiai idejében hozom el a veszedelmet a házára.
Libros
