Királyok első könyve
capítulo 13
verso 1
Akkor, íme, Isten embere jött az Úr parancsára Júdából Bételbe, és Jeroboám ott állt az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
verso 2
Így kiáltott az oltár ellen az Úr szava szerint: Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Íme, egy fiú születik Dávid házából, akinek Jósiás lesz a neve. Ő majd föláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat égetnek meg rajtad.
verso 3
Ugyanazon a napon még csodát is tett, és ezt mondta: Ez lesz a jele, hogy az Úr mondta ezt: Íme, az oltár meghasad, és kiömlik a hamu, amely rajta van.
verso 4
Amikor meghallotta a király Isten emberének beszédét, amellyel a bételi oltár ellen szólt, Jeroboám kinyújtotta a kezét az oltár mellől, és azt monda: Fogjátok meg! De elszáradt a keze, amelyet kinyújtott ellene, és nem tudta visszahúzni.
verso 5
Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet Isten embere adott az Úr beszéde által.
verso 6
Ekkor a király azt mondta Isten emberének: Könyörögj az Úrhoz, a te Istenedhez, és imádkozz értem, hogy ismét be tudjam hajlítani a kezem. Amikor Isten embere könyörgött az Úrhoz, a király be tudta hajlítani a kezét, és olyan lett, mint azelőtt.
verso 7
Azt mondta a király Isten emberének: Jöjj haza velem, és egyél velem! Meg akarlak ajándékozni.
verso 8
Isten embere azonban ezt mondta a királynak: Ha házad felét nekem adnád is, nem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, és vizet sem innék ezen a helyen.
verso 9
Mert azt parancsolta nekem az Úr az ő beszéde által: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál! Ne is azon az úton térj vissza, amelyen elmész!
verso 10
Ezért más úton ment el, nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.
verso 11
Bételben lakott egy vén próféta, akihez eljöttek a fiai, és elbeszélték apjuknak mindazt a dolgot, amelyet aznap Isten embere cselekedett Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték azokat az apjuknak.
verso 12
Ekkor azt mondta nekik az apjuk: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták azt az utat, amelyen elment Isten embere, aki Júdából jött.
verso 13
Akkor azt mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat! Amikor fölnyergelték, fölült rá,
verso 14
és elment Isten embere után. Megtalálta őt egy tölgyfa alatt ülve, és azt mondta neki: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok.
verso 15
Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret!
verso 16
De ő így felelt: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek hozzád. Nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled ezen a helyen,
verso 17
mert az Úr szava megparancsolta nekem: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamész.
verso 18
Ő így felelt neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nekem angyal szólt az Úr beszédével, és azt mondta: Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. Így hazudott neki.
verso 19
Akkor visszatért vele, és az kenyeret evett az ő házában, és vizet ivott.
verso 20
Még az asztalnál ültek, mikor az Úr igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt,
verso 21
és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Azt mondja az Úr, hogy mivel engedetlen voltál az Úr szájának, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet az Úr, a te Istened parancsolt neked,
verso 22
hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondta neked, hogy ne egyél ott kenyeret, és vizet se igyál: nem temetik testedet a te atyáid sírjába.
verso 23
Miután befejezte az evést és ivást, megnyergelték a szamarat annak a prófétának, akit visszahozott.
verso 24
Elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte őt. Teste pedig az úton hevert, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állt.
verso 25
És íme, az arra menő emberek látták az úton heverő testet és az oroszlánt a holttest mellett állni. Továbbmentek, és elbeszélték a városban, amelyben a vén próféta lakott.
verso 26
Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszahozta őt az útról, azt mondta: Íme, az Isten embere, aki engedetlen volt az Úr szavának. Ezért adta őt az Úr az oroszlánnak, és az széttépte és megölte őt az Úr beszéde szerint, amelyet megmondott neki.
verso 27
Majd ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat. Erre fölnyergelték.
verso 28
Ő pedig elment, és megtalálta a holttestet az útfélre vetve és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holttestből, és a szamarat sem tépte szét.
verso 29
Fölvette a próféta Isten emberének a holttestét, föltette a szamárra, visszahozta azt, és bement vele a városba a vén próféta, hogy ott megsirassa és eltemesse.
verso 30
A maga sírboltjába temette a halottat, és így siratták: Jaj, szerelmes atyámfia!
verso 31
Miután eltemette őt, így szólt fiaihoz: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, amelybe Isten emberét temettük, csontjaimat tegyétek az ő csontjai mellé.
verso 32
Mert beteljesedik az, amit az Úr szavával kiáltott az oltár ellen, amely Bételben van, és a magaslatok templomai ellen, amelyek Samária városaiban vannak.
verso 33
De ezek után az események után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendelt a nép közül a magaslatokra. Bárkit, aki ezt akarta, fölszentelt, hogy a magaslatok papja legyen.
verso 34
Ez a dolog lett Jeroboám házának vétke, emiatt irtották ki a föld színéről, és emiatt semmisült meg.
Libros
