Királyok első könyve
capítulo 20
verso 1
És Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét. Harminckét király volt vele nagyon sok lóval és harci szekérrel. Fölment, körülzárta Samáriát és ostromolni kezdte.
verso 2
Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a városba,
verso 3
és azt üzente neki: Így szól Benhadad: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyéimek!
verso 4
Izráel királya így felelt: Ahogy mondod, uram, király, tied vagyok, és tied mindenem.
verso 5
Amikor a követek újból visszatértek, azt mondták: Így szól Benhadad: Már hozzád küldöttem, és üzentem, hogy ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat add nekem.
verso 6
Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád a szolgáimat, és fölkutatják palotádat és szolgáid házait, és mindazt, ami csak kedves neked, magukhoz veszik és elhozzák.
verso 7
Akkor összehívta Izráel királya az ország véneit, és azt mondta: Értsétek és lássátok meg, hogy milyen gonosz szándékkal van ez, pedig mikor elküldött hozzám a feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyamért, nem tagadtam meg tőle.
verso 8
A vének mindnyájan és az egész nép azt mondta neki: Ne engedj neki, és ne teljesítsd az akaratát!
verso 9
Erre ő azt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt, ami felől először üzentél szolgádnak, megteszem, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. Így hát elmentek a követek, és megvitték a választ.
verso 10
Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy bánjanak velem az istenek, és úgy segítsenek, hogy Samáriának porából még csak egy-egy marokkal sem fog jutni az utánam jövő hadaknak!
verso 11
Izráel királya így felelt: Mondjátok meg neki, hogy ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mintha már lecsatolta volna!
verso 12
Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, amikor ivott a királyokkal a sátrakban, azt mondta a szolgáinak: Készüljetek a város ellen! Erre felkészültek.
verso 13
És íme, egy próféta lépett Aháb, Izráel királya elé, és így szólt: Azt mondja az Úr: Látod-e mindezt a nagy sokaságot? Íme, a mai napon a kezedbe adom azt, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr!
verso 14
Aháb azt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor ezt mondta Aháb: Ki kezdje meg a harcot? Ő így felelt: Te!
verso 15
Megszámlálta azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak. Ezután megszámlálta az egész hadinépet is: az összes izráeli hétezer ember volt.
verso 16
És délben elindultak. Benhadad pedig ott ivott a királyokkal a sátrakban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki a segítségére jött.
verso 17
Legelőször a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki. Benhadad pedig embereket küldött oda, akik jelentették neki: Valami férfiak vonultak ki Samáriából!
verso 18
Erre azt mondta: Akár békés szándékkal jöttek, akár harcolni, élve fogjátok el őket!
verso 19
Kivonultak tehát a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte.
verso 20
Mindenki levágta az ellenfelét, aki eléje került, és megfutamodott Arám, Izráel pedig üldözőbe vette őket. Maga Benhadad, Arám királya is megfutamodott lóháton a lovasokkal együtt.
verso 21
Azután kivonult Izráel királya, és vágta a lovasokat és a harci szekereket, és nagy csapást mért Arámra.
verso 22
Akkor odament Izráel királyához egy próféta, és ezt mondta neki: Menj el, erősítsd meg magad, gondold meg és lásd meg, mit kell cselekedned, mert egy év múlva ismét ellened vonul Arám királya.
verso 23
Arám királyának pedig ezt mondták szolgái: A hegyek istenei az ő isteneik, azért győztek le minket. De vívjunk csak meg velük a síkságon, és meglátod, hogy legyőzzük őket!
verso 24
Tedd ezt: távolítsd el az összes királyt, és állíts helytartókat a helyükre.
verso 25
Szervezz magadnak olyan sereget, mint amilyen az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, amilyenek azok voltak. Vívjunk meg velük a síkságon, és meglátod, hogy legyőzzük őket! Ekkor engedett a szavuknak, és úgy cselekedett.
verso 26
Amikor azért elmúlt az egy év, Benhadad számba vette az arámokat, és feljött Áfékba, hogy Izráel ellen harcoljon.
verso 27
Izráel fiait pedig összeszámlálták, ellátták élelemmel, és elindultak az arámok ellen. Amikor táborba szálltak Izráel fiai, olyanok voltak azokhoz képest, mint két kis kecskenyájacska, az arámok viszont ellepték a földet.
verso 28
Akkor odajött Istennek egy embere, és azt mondta Izráel királyának: Azt mondja az Úr: Azért, mert az arámok azt mondták, hogy csak a hegyek Istene az Úr, de a völgyeknek nem Istene, mindezt a nagy sokaságot a kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.
verso 29
Így ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és Izráel fiai levágtak egy nap százezer arám gyalogost.
verso 30
A többiek elmenekültek Áfék városába. De a várfalak rászakadtak a megmaradt huszonkétezer emberre, és Benhadad is elfutott, és ott bujkált a városban szobáról szobára.
verso 31
A szolgái ezt mondták neki: Íme, hallottuk, hogy Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákruhába, hadd vessünk kötelet a nyakunkba, és menjünk ki Izráel királya elé, talán életben hagyja lelkedet.
verso 32
És zsákruhákba öltöztek, kötelet vetettek a nyakukba, elmentek Izráel királyához, és azt mondták: Szolgád, Benhadad, azt mondja: Kérlek, hagyd életben a lelkemet! Ő megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő!
verso 33
Az emberek jó jelnek vették ezt, és gyorsan megragadták a szót, és azt mondták: Testvéred, Benhadad él! Ő azt mondta: Menjetek, és hozzátok ide. Ekkor Benhadad kijött hozzá, és fölállította őt a harci szekerébe,
verso 34
és azt mondta neki: Visszaadom a városokat, amelyeket apám elvett apádtól, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, amilyeneket apám csinált Samáriában. Ezzel a szövetséggel bocsátalak el téged. Így szövetséget kötött vele, és elbocsátotta.
verso 35
Egy férfi pedig a prófétafiak közül azt mondta társának az Úr beszéde szerint: Üss meg engem, kérlek. De az nem akarta őt megütni.
verso 36
Akkor ezt mondta neki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának, íme, mihelyt elmész tőlem, megöl egy oroszlán. És amikor elment tőle, rátalált egy oroszlán, és megölte.
verso 37
Találkozott azután egy másik férfival, akinek ezt mondta: Kérlek, üss meg engem. Az úgy megütötte, hogy megsebesült.
verso 38
Akkor elment a próféta, majd az útfélen a király elé állt, de elváltoztatta magát úgy, hogy bekötötte a szemét.
verso 39
Amikor pedig arra ment a király, így kiáltott a királynak: Szolgád részt vett a harcban, és íme, valaki odafordult hozzám, odahozott egy embert, és azt mondta: „Őrizd ezt az embert! De ha el fog szökni, meg kell halnod érette, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz.”
verso 40
És amíg szolgádnak itt és amott dolga volt, az a fogoly elszökött. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél.
verso 41
Akkor ő gyorsan levette a kötést a szeméről, és Izráel királya felismerte őt, hogy a próféták közül való.
verso 42
A próféta azt mondta neki: Ezt mondja az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én halálra szántam, életéért életeddel, népéért a népeddel felelsz!
verso 43
Akkor Izráel királya szomorú szívvel és rosszkedvűen hazament, és megérkezett Samáriába.
Libros
