Jeremiás siralmai
capítulo 1
verso 1
Jaj, de árván maradt a város,
amely tele volt néppel!
Olyan lett, mint az özvegyasszony!
Nagy volt a nemzetek között,
fejedelemasszony a tartományok között;
de robotra fogták!
verso 2
Sírva sír éjjelente,
s könny borítja arcát!
Senki sincs, aki vigasztalná
azok közül, akik szerették.
Barátai mind megcsalták,
ellenségeivé lettek.
verso 3
A nyomorúság és a kemény szolgálat után
száműzetésbe ment Júda!
Ott ül a népek között, nem talál nyugalmat.
Minden üldözője utolérte szorultságában.*
verso 4
Sion útjai gyászolnak,
mert nincsen, aki ünnepre jönne.
Minden kapuja elpusztult.
Papjai sóhajtoznak, szüzei búsulnak, />
és neki csupa keserűség jut.
verso 5
Elnyomói hatalomra jutottak,
ellenségei boldogok.
Bizony, az Úr szomorította meg
sok bűne miatt,
gyermekei fogságba mentek
az elnyomó előtt.
verso 6
Elhagyta Sion leányát minden ékessége,
fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok,
amelyek nem találnak legelőt,
és erőtlenül futnak üldözőik előtt.
verso 7
Visszaemlékezik Jeruzsálem
nyomorúságának és elnyomásának napjain
minden gyönyörűségére,
amelyben része volt a régi időkben.
De népe ellenség kezébe esett,
és nem volt segítsége.
Ellenségei látva őt
csak nevettek megsemmisülésén.
verso 8
Súlyosan vétkezett Jeruzsálem,
azért lett tisztátalanná.
Minden tisztelője megvetette,
mert látták mezítelenségét,
ő maga is sóhajtozik és elfordul.
verso 9
Szennyes a ruhája széle,
nem gondolt arra, mi lesz a vége.
Szörnyen lesüllyedt, nincs vigasztalója.
Lásd meg, Uram, nyomorúságomat,
mert az ellenség erőt vett rajtam!
verso 10
Kinyújtotta a kezét az ellenség
minden kincse után.
Sőt látta, hogyan mentek be
szentélyébe azok a népek,
akikről azt parancsoltad,
hogy nem mehetnek be gyülekezetedbe.
verso 11
Egész népe sóhajtozik,
kenyér után futkos,
odaadják drágaságaikat az ételért,
hogy fölelevenedjenek.
Lásd meg, Uram, és tekintsd meg,
milyen megvetetté lettem!
verso 12
Mindnyájan, ti járókelők:
tekintsétek meg, és lássátok:
van-e olyan bánat, mint az én bánatom,
amely engem ért, amellyel engem sújtott
az Úr izzó haragja napján?!
verso 13
A magasságból tüzet bocsátott
csontjaimba, hogy eltiporjon.
Hálót vetett lábamnak, hanyatt buktatott,
elhagyottá tett engem;
egész nap beteg vagyok.
verso 14
Saját kezével rótta rám vétkeim igáját,
ráfonódtak nyakamra,
megrendítették erőmet.
Olyanok kezébe adott engem az Úr,
akiknek nem állhatok ellen.
verso 15
Az Úr félredobálta mellőlem
minden harcosomat.
Gyűlést hívott össze ellenem,
hogy összetörje ifjaimat;
sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát.
verso 16
Ezekért sírok én,
szememből patakzik a könny,
mert messze van tőlem vigasztalóm,
aki megeleveníthetne engem.
Fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség.
verso 17
Sion kinyújtja a kezét,
de nincs vigasztalója.
Az Úr rendelt szorongatókat
Jákób ellen körös-körül,
Jeruzsálem csúfsággá lett közöttük.
verso 18
Igazságos az Úr,
mert szava ellen rugódoztam!
Halljátok meg mind, ti népek,
és lássátok bánatomat:
hajadon lányaim és ifjaim fogságba mentek!
verso 19
Kiáltottam azoknak, akik szerettek,
de megcsaltak engem.
Papjaim és véneim elpusztultak a városban,
amikor étel után futkostak,
hogy megelevenedjenek.
verso 20
Lásd meg, Uram, milyen nyomorult vagyok,
bensőm háborog, vergődik a szívem,
mert bizony engedetlen voltam.
Kint fegyver pusztít,
bent minden olyan, mint a halál!
verso 21
Hallották, hogy sóhajtozom,
de nincs vigasztalóm.
Minden ellenségem hallott veszedelmemről.
Örültek, hogy ezt cselekedted.
Hozd el a napot, amelyet meghirdettél!
Legyenek ők is olyanok, mint én!
verso 22
Jusson eléd minden gonoszságuk,
és bánj velük úgy, ahogyan velem bántál
minden bűnömért.
Bizony, sokat sóhajtozom,
és beteg a szívem.
Libros
