capítulo 1
Énekek éneke, amely Salamoné.
Csókoljon meg engem szája csókjaival!
A te szerelmed jobb a bornál.
Drága olajodnak jó az illata;
neved, mint a kiöntött, drága olaj,
ezért szeretnek téged a leányok.
Vígy magaddal engem, hadd fussunk!
Bevitt engem a király szobáiba.
Jeruzsálem leányai!
Fekete vagyok, de szép,
mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Ne nézzétek, hogy fekete vagyok,
mert a nap sütött engem.
Anyám fiai megharagudtak rám,
a szőlők őrzőjévé tettek engem,
nem a magam szőlőjét őriztem.
Mondd meg nekem te, akit lelkem szeret,
hol legeltetsz, hol deleltetsz délben?
Hogy ne kelljen elfátyoloznom magam
társaid nyájainál.
Ha nem tudod, ó, asszonyok legszebbike,
eredj a nyáj nyomába,
és őrizd kecskéidet a pásztorok sátrai körül!
A fáraó szekereibe fogott paripákhoz
hasonlítalak téged, mátkám.
Szép az arcod
a láncocskákkal a halántékodon,
nyakad a gyöngysorokkal.
Aranyláncokat készítünk neked
ezüstgyöngyökkel.
Mikor a király az asztalánál ül,
jó nárdusillat árad rólam.
Olyan nekem szerelmesem,
mint egy köteg mirha,
mely kebleim között nyugszik.
Mint Én-Gedi szőlőiben a ciprusfürt,
olyan nekem a szerelmesem.
Mily szép vagy, mátkám, mily szép vagy,
szemeid olyanok, mint a galambok!
Íme, te is szép vagy, szerelmesem,
gyönyörűséges, és a mi ágyunk zöldellő.
Házunk gerendái cédrusfák,
mennyezete pedig ciprusfából van.