Énekek éneke
capítulo 8
verso 1
Bárcsak testvérem lennél,
aki anyám emlőjét szopta,
hogy kinn találva megcsókolhatnálak,
és mégsem vetnének meg engem!
verso 2
Elvinnélek, bevinnélek anyám házába.
Te tanítgatnál engem,
én meg fűszeres borral itatnálak,
gránátalmaborral.*
verso 3
Bal keze a fejem alatt,
és jobb kezével átölel engem.
verso 4
Kényszerítelek titeket,
Jeruzsálem leányai,
ne keltsétek, ne ébresszétek föl
a szerelmet, amíg nem akarja!
verso 5
Ki ez, aki a pusztából jön,
aki szerelmesére támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek föl,
ott szült téged anyád,
ott vajúdott veled szülőanyád.
verso 6
Tégy engem mint pecsétet
a szívedre,
mint pecsétet a karodra.
Mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény a buzgó szerelem, mint a sír.
Lángjai tűzlángok, az Úr lángjai.
verso 7
Sok víz sem olthatja el a szeretetet,
folyók sem boríthatják el azt.
Ha az ember háza minden kincsét
kínálná is a szeretetért,
mégis kevesellnék.
verso 8
Kicsiny a húgunk, nincs még keble.
Mit cselekedjünk húgunkkal,
amikor majd megkérik?
verso 9
Ha kőfal, ezüstpalotát építünk rajta,
ha pedig ajtó, elzárjuk cédrusdeszkával.
verso 10
Kőfal vagyok,
melleim, mint a tornyok,
de akkor olyan leszek őelőtte,
mint aki békességet talált.
verso 11
Szőlője volt Salamonnak
Baal-Hámónban,
őrökre bízta,
és mindegyikük ezer sékelt
hozott annak gyümölcséért.
verso 12
Az én szőlőmre nekem lesz gondom.
Az ezer sékel, Salamon, legyen a tied,
kétszáz pedig a termés őrzőié.
verso 13
Ó, te, aki a kertekben laksz!
Társaid figyelnek szavadra,
hadd halljam én is!
verso 14
Fuss, szerelmesem,
és légy hasonló a gazellához
vagy a fiatal szarvashoz
a balzsamos hegyeken!
Libros
