Énekek éneke
8. fejezet
1. vers
Bárcsak testvérem lennél,
aki anyám emlőjét szopta,
hogy kinn találva megcsókolhatnálak,
és mégsem vetnének meg engem!
2. vers
Elvinnélek, bevinnélek anyám házába.
Te tanítgatnál engem,
én meg fűszeres borral itatnálak,
gránátalmaborral.*
3. vers
Bal keze a fejem alatt,
és jobb kezével átölel engem.
4. vers
Kényszerítelek titeket,
Jeruzsálem leányai,
ne keltsétek, ne ébresszétek föl
a szerelmet, amíg nem akarja!
5. vers
Ki ez, aki a pusztából jön,
aki szerelmesére támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek föl,
ott szült téged anyád,
ott vajúdott veled szülőanyád.
6. vers
Tégy engem mint pecsétet
a szívedre,
mint pecsétet a karodra.
Mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény a buzgó szerelem, mint a sír.
Lángjai tűzlángok, az Úr lángjai.
7. vers
Sok víz sem olthatja el a szeretetet,
folyók sem boríthatják el azt.
Ha az ember háza minden kincsét
kínálná is a szeretetért,
mégis kevesellnék.
8. vers
Kicsiny a húgunk, nincs még keble.
Mit cselekedjünk húgunkkal,
amikor majd megkérik?
9. vers
Ha kőfal, ezüstpalotát építünk rajta,
ha pedig ajtó, elzárjuk cédrusdeszkával.
10. vers
Kőfal vagyok,
melleim, mint a tornyok,
de akkor olyan leszek őelőtte,
mint aki békességet talált.
11. vers
Szőlője volt Salamonnak
Baal-Hámónban,
őrökre bízta,
és mindegyikük ezer sékelt
hozott annak gyümölcséért.
12. vers
Az én szőlőmre nekem lesz gondom.
Az ezer sékel, Salamon, legyen a tied,
kétszáz pedig a termés őrzőié.
13. vers
Ó, te, aki a kertekben laksz!
Társaid figyelnek szavadra,
hadd halljam én is!
14. vers
Fuss, szerelmesem,
és légy hasonló a gazellához
vagy a fiatal szarvashoz
a balzsamos hegyeken!
Könyvek
