Énekek éneke
7. fejezet
1. vers
Ó, mily szépen lépdelsz saruidban,
ó, fejedelmi leány!
Csípőd hajlatai olyanok, mint az ékszerek,
melyeket művészi kezek alkottak.
2. vers
Köldököd kerek csésze,
melyből nem hiányozhat a fűszeres bor.
Hasad, mint a gabonaasztag,
liliomokkal körülkerítve.
3. vers
Két melled, mint két őzike,
a gazella ikrei.
4. vers
Nyakad, mint az elefántcsonttorony.
Szemeid, mint a hesbóni halastavak
a batrabbími kapunál.
Orrod hasonló a Libánon tornyához,
mely Damaszkusz felé néz.
5. vers
Fejed hasonló a Karmelhez
és hajfonatod a bíborhoz,
a királyt is fogva tartják fürtjeid.*
6. vers
Mily szép vagy, és milyen kedves,
ó, szerelmem, a te gyönyörűségeddel!
7. vers
Termeted hasonló a pálmafához,
és melleid olyanok, mint a szőlőfürtök.
8. vers
Azt mondtam: Fölmászom a
pálmafára,
és megragadom az ágait.
Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök,
és leheleted illata, mint az almáé.
9. vers
Ínyed íze, mint a legjobb boré,
mely szerelmesemtől árad felém,
és amely szóra nyitja az alvók ajkát.
10. vers
Szerelmesemé vagyok,
és ő is engem kíván!
11. vers
Jer, szerelmesem,
menjünk ki a mezőre,
töltsük az éjszakát a falvakban.
12. vers
Keljünk föl korán,
menjünk a szőlőskertekbe, hogy lássuk,
fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága,
és virágoznak-e a gránátalmafák.
Ott adom neked szerelmemet.
13. vers
A mandragórák illatoznak,
ajtónk előtt ott a sok pompás gyümölcs,
frisset és aszaltat is
tettem félre neked, szerelmesem.
Könyvek
