Énekek éneke
6. fejezet
1. vers
Szép vagy, mátkám, mint Tirca városa,
kedves, mint Jeruzsálem,
ámulatba ejtő, mint a zászlós tábor.
2. vers
Fordítsd el rólam tekinteted,
mert zavarba ejtesz engem.
Hajad olyan, mint a kecskenyáj,
amely a Gileádról ereszkedik alá.
3. vers
Fogaid, mint a juhnyáj,
amely az úsztatásból jött föl,
mindegyiknek ikerpárja van,
és nincs köztük meddő.
4. vers
Halántékod olyan a fátylad alatt,
mint a gránátalmagerezd.
5. vers
Van hatvan királyné,
nyolcvan másodfeleség is
és számtalan leányzó.
6. vers
De galambom csak ez az egy,
az én tökéletesem,
anyjának egyetlenje,
szülőjének legkedvesebbje.
Nézik őt a leányok, és boldognak mondják,
dicsérik őt a királynék és a másodfeleségek.
7. vers
Ki ő, aki úgy tűnik elő, mint a hajnal pírja,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
ámulatba ejtő, mint a zászlós tábor?
8. vers
A diófás kertbe mentem le,
hogy lássam a völgy zöld füvét,
hogy megnézzem, fakad-e a szőlő,
és virágoznak-e a gránátalmafák.
9. vers
Észre se vettem, ahogy lelkem
az én nemes népem díszhintajába ültetett.
10. vers
Térj vissza, ó, Szulamit!
Térj vissza, térj vissza,
hadd nézzünk téged!
Mit nézitek Szulamitot,
mint a mahanaimbeli táncot?
Könyvek
