Énekek éneke
2. fejezet
1. vers
Sáron nárcisza vagyok,
a völgyek lilioma.
2. vers
Mint liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok között.
3. vers
Mint az almafa az erdő fái között,
olyan az én szerelmesem az ifjak között.
Árnyékában vágyom ülni,
gyümölcse gyönyörűséges ínyemnek.
4. vers
Bevisz engem a borozóházba,
és zászlaja fölöttem a szerelem.
5. vers
Erősítsetek engem aszú szőlővel,
üdítsetek föl engem almával,
mert a szerelem betege vagyok.
6. vers
Bal keze a fejem alatt van,
és jobb kezével átölel engem.
7. vers
Kényszerítelek titeket,
Jeruzsálem leányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
ne költsétek föl, ne ébresszétek föl
a szerelmet addig, amíg nem akarja!
8. vers
Szerelmesem szavát hallom,
íme, ő jön ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
9. vers
Szerelmesem olyan, mint a gazella
vagy a fiatal szarvas.
Íme, itt áll túl a házfalunkon,
benéz az ablakon keresztül,
betekinget a rostélyokon keresztül.
10. vers
Így szólt hozzám szerelmesem:
Kelj föl, mátkám, én szépségem, jöjj!
11. vers
Mert íme, elmúlt a tél,
elmúlt az eső, és elment.
12. vers
Virágok nyílnak a földön,
eljött az éneklés ideje,
gerlebúgás hallatszik földünkön.
13. vers
A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágoznak,
jó illatot árasztanak.
Kelj föl, mátkám,
én szépségem, és jöjj hozzám!
14. vers
Én galambom, a kőszikla hasadékában,
a magas kőszál rejtekén,
mutasd meg nekem arcodat,
hadd halljam szavadat,
mert szavad gyönyörűséges,
és bájos az orcád!
15. vers
Fogjátok meg nekünk a rókákat,
a rókafiakat, mert elpusztítják a szőlőket,
pedig szőlőink már virágba borultak.
16. vers
Az én szerelmesem az enyém,
és én az övé vagyok,
aki a liliomok közt legeltet.
17. vers
Míg hűvösebb lesz a nap,
és megnyúlnak az árnyak,
térj vissza, és légy olyan, szerelmesem,
mint a gazella vagy a fiatal szarvas
Béter hegyein.
Könyvek
