Énekek éneke
4. fejezet
1. vers
Mily szép vagy, mátkám, mily szép vagy!
Szemeid galambok a fátylad mögött,
hajad hasonló a kecskenyájhoz,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
2. vers
Fogaid hasonlók a megnyírt juhnyájhoz,
amely az úsztatóból jött föl,
mindegyiknek ikerpárja van,
nincsen közöttük meddő.
3. vers
Ajkad olyan, mint a karmazsinfonál,
és beszéded kedves.
Halántékod olyan a fátylad mögött,
mint a gránátalmagerezd.
4. vers
Nyakad olyan, mint Dávid tornya,
amely fegyvertárnak épült:
ezer pajzs függ benne,
csupa erős vitéz pajzsa.
5. vers
Két melled olyan, mint két őzike,
mint egy gazella ikrei,
amelyek a liliomok közt legelnek.
6. vers
Mikor hűvösödni kezd,
és megnyúlnak az árnyak,
elmegyek a mirhahegyre
és a tömjénhalomra.
7. vers
Mindenestül szép vagy, mátkám,
és semmi szeplő sincs benned!
8. vers
Jöjj velem a Libánonról, jegyesem,
jöjj velem a Libánonról!
Szállj le az Amána hegyéről,
a Szenír és a Hermón tetejéről,
az oroszlánok barlangjából,
a párducok hegyeiről!
9. vers
Rabul ejtetted szívemet,
húgom, jegyesem,
rabul ejtetted szívemet
szemed egyetlen pillantásával,
nyakdíszed egy láncocskájával.
10. vers
Mily szép is a te szerelmed,
húgom, jegyesem!
Mily nagyon jó a te szerelmed,
jobb a bornál,
olajod illatosabb minden illatszernél.
11. vers
Ajkadról színméz csöpög, jegyesem,
nyelved alatt méz és tej van,
ruháid illata olyan, mint a Libánon illata.
12. vers
Bezárt kert az én húgom, jegyesem,
elzárt forrás, lepecsételt kút.
13. vers
Csemetéid gránátalmakert,
édes gyümölcsökkel együtt,
ciprusokkal és nárdusokkal.
14. vers
Nárdus és sáfrány,
jó illatú nád és fahéj,
mindenféle tömjéntermő fával,
mirha és aloé,
sokféle drága illatszerrel.
15. vers
Kerti forrás, élő víz kútfeje,
mely a Libánonról folyik.
16. vers
Ébredj föl, északi szél,
és jöjj el, déli szél, fújj a kertemre,
hadd áradjon drága illata!
Könyvek
