Pál második levele Timóteushoz
1. fejezet
1. vers
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint,
2. vers
Timóteusnak, szeretett gyermekemnek: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
Hálaadás Timóteus hitéért
3. vers
Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amint szüntelen megemlékezem rólad imádságaimban éjjel és nappal.
4. vers
Könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el.
5. vers
Eszembe jut a benned levő, képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban, majd anyádban, Eunikében lakozott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.
6. vers
Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezem rád tétele által van benned.
7. vers
Mert nem a félénkség lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
Az evangéliumért szenvedni kell
8. vers
Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem vállald velem együtt a szenvedést az evangéliumért, Isten ereje által,
9. vers
aki megmentett minket és elhívott szent hívással; nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végzése és kegyelme szerint, amelyet örök időknek előtte adott nekünk Krisztus Jézusban.
10. vers
Ez pedig most lett nyilvánvalóvá a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki eltörölte a halált, és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az evangélium által.
11. vers
Ennek lettem én hirdetője, apostola és tanítója.
12. vers
Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála letett kincsemet meg tudja őrizni arra a napra.
13. vers
Legyen példád az egészséges beszéd, amelyet tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
14. vers
A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
15. vers
Azt tudod, hogy az ázsiaiak mind elfordultak tőlem, köztük Fügelosz és Hermogenész is.
16. vers
Az Úr legyen irgalmas Onéziforosz háza népéhez, mert gyakorta megvidámított engem, és nem szégyellte bilincsemet.
17. vers
Sőt amikor Rómában volt, igyekezett felkeresni engem, és meg is talált.
18. vers
Adja meg neki az Úr, hogy irgalmasságot találjon az Úrnál azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatot tett Efezusban, te tudod a legjobban.
Könyvek
